Keresés

Nekem főleg Évike, a kórházi ágyszomszédom jár sokszor a fejemben, és imádkozom, hogy adjon neki az Isten fedelet a feje fölé, ételt a gyomrába, és legalább egy embert, aki segíti és szereti őt! 

A hajléktalanokra sokszor gondolok.

Téli estéken, amikor magamra húzom a takaróm, mindig hálát adok Istennek, hogy van rendes házam, kényelmes ágyam.

Most, hogy a megfázás megint leterített, kétszeres az együttérzésem azokkal, akiknek nincs otthonuk. 

Otthon, édes otthon - még ha nincs is benne Rómeó... :-)