Keresés

Részletes keresés

Vikori Creative Commons License 2014-02-22 11:08:28 297

Igen, ezen már én is gondolkodtam. Lehet, hogy nem is szociopata. Bár sok kritériumnak megfelel. De, lehet, hogy mindnek meg kellene felelnie, hogy tényleg rámondhassam, hogy az. :)

A hozzászólás:
Bertrand de Beaufourt Creative Commons License 2014-02-17 08:41:27 296

Csak óvatosan az amatőr diagnózissal ... Az úr/hölgy, a leírás alapján nekem nem tűnik pszichopatának. Ettől még lehet az, de a dignosztizálás során fontos megvizsgálni, mi a a különbség a kórkép és a páciens között, mert az sokszor többet mond el, mint az, hogy mi az, amiben egyezik.

Előzmény:
Vikori Creative Commons License 2014-02-16 09:33:38 292

Szeretném olyanok tapasztalatait megismerni, akik tizenvalahány év után döbbentek rá, hogy a párjuk jó eséllyel szociopata.

Na, nem azért tartott eddig, mert hülye vagyok, hanem lefoglalt a kezdetekben egy egészségügyi probléma, utána a tanulás, majd édesanyámnak volt egy balesete,  utána a munka. Valamint sokat éltünk külön városban is, távkapcsolatot fenntartva, mert így hozta az élet és akkor azt csinált, amit akart. 

Mindig is volt benne valami más, de egy ideig ezt annak tudtam be, hogy különleges. :))))

Aztán ezelőtt 4 évvel kezdtem felfigyelni fura dolgokra. Gyanú ébredt bennem, hogy külön utakon jár. Persze tagadott, de miután emellett megkérdőjelezte a szellemi épségemet és mindenáron próbálta belém beszélni, hogy most nehéz időszakon megyek keresztül, emiatt kivetítem rá a szorongásom és a paranoiám. Több sem kellett, mindjárt elkezdtem jobban gyanakodni. Aztán vesztére ott felejtette az egyik e-mailfiókjának a jelszavát elmentve a gépemen. És én azt hittem az én fiókomat nyitom meg. Na, ott érdekes levelezéseket találtam mindenféle nővel. Nem olvastam el őket, mert visszatartott a jóérzés, csak egyet futottam át, a többinek csak a feladóját, illetve címzettjét láttam. Előtte tabu volt a mobilja, a levelezése, meg ilyenek. Aztán már megnéztem a böngészési előzményeit is. A részletek nem is érdekesek. Persze folyamatosan megy a ködösítés, a mellébeszélés és megpróbálja elhitetni velem, hogy ezt én okozom. Amit persze nem veszek magamra, mert tudom, hogy nem vagyok frusztráló személyiség. :))))) Mióta kiderültek dolgok, azóta úgy helyére került minden. Pl., hogy amikor sírtam egy orvosi diagnózis után, akkor az arckifejezésén látszott, hogy nem is tud mit kezdeni ezzel. Mint egy gyerek. Akkor persze nem vele foglalkoztam, hanem a saját bajommal. :/

Most az érdekelne, hogy más ezt hogyan éli meg? Annyira nem vagyok letört, hiszen ez mai történet és nagy részét már sikerült feldolgozni, sőt érdekes figyelni, hogy egyes szituációkban milyen furán reagál, mert nem tudja átérezni a helyzetet. Különben elég kezelhető, mivel én is elég erős személyiség vagyok, így nagy terrorról nincs szó. Szerintem a felszedett csajokon vezeti le. Csak nem tudom mitévő legyek?

Kíváncsian várom  a válaszokat! 

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!