Keresés

Nagyon köszönöm! Ezt az idézetet nekem is sikerült megkönnyeznem, el is mentettem magamnak. Sokáig én is csak olvasgattam a fórumot, soha nem nem akartam fellépni, mert már azon kattogott az agyam, hogy mi lesz, ha a cicu nem lesz és akkor itt folyamatosan visszanézem a kommentjeimet stb., milyen rossz lesz. Pedig valamilyen szinten nyugtatja a lelket, hogy mások hogy dolgozzák fel ugyanazt a helyzetet, amiben most én is vagyok. Kiírhatom egy kicsit magamból az érzéseimet. Nagyon nehéz és nem is arról van szó, hogy mással nem tudnám megbeszélni, de jó egy kicsit olyanokkal, akik végigcsinálták/csináljak ugyanezt. A védekezés nekem most abból áll, hogy nem tudom visszanézni róla a képeket. Nagyon sok képem van róluk a tesójával és egyszerűen nem tudom rávenni magam, hogy megnézegessem. Bennem is a másik cicám, Szürike tartja a lelket, bár piszkosul fáj, hogy nem ül mellette a nagy tesó, nem együtt rohannak enni és lökik fel egymást. Próbálok arra gondolni, hogy milyen jó, hogy voltunk egymásnak, mennyi boldog, vicces pillanatot éltünk meg együtt. Örülök, hogy a sors nekem rendelte őt.

A cicáid elvesztése nem a te hibád. Szégyellni pedig semmi okod, hiszen nem te voltál, aki abba a helyzetbe sodortad őket. Ki tudja, hogy ha te nem vagy meddig éltek volna. Ezzel magamat is próbálom vígasztalni, hiszen mi is a buszmegállóból fogadtuk be őket. Nekem is volt már 5 cicám, akik közül 3 elment hazulról, egyet el kellett altatni, egy pedig, amikor mindenki dolgozott, suliban volt, hazajött  és a hátsó teraszunkon aludt el a ládikájában. Dzsonóka és Szürike a 6. és 7. Náluk duplán rossz, hogy ketten voltak, ráadásul testvérek és együtt szoktuk meg őket. Nekem ez nagyon fájó pont. :(

Köszönöm szépen, hogy ebben az pár napban elolvastad a történetemet és én is megismerhettem a Tiéteket. Köszönöm, hogy meghallgattál, tanácsokat adtál és természetesen a vígasztaló szavakat is. Nagyon jól esik. Hasonló jókat kívánok én is Nektek és sajnálom, hogy ilyen körülmények között találkoztunk. Neked is és a cicáidnak is egészséges, szép életet kívánok együtt még nagyon-nagyon sokáig. :)

Megmondom őszintén kicsit féltem, hogy talán majd nem úgy értelmezed a dolgokat ahogy én szerettem volna érzékeltetni veled. De örömmel látom megértettél!Lehet ,hogy egyesek sértőnek találták volna ,mert ahelyett , hogy vigasztaló szavakat írtam volna helyette megosztottam az én bánatom.  Vannak akik úgy próbálnak védekezni, hogy nem beszélnek róla, de én ez alatt a három év alatt megtanultam ez nem segít!!! Megosztani egymással az eltelt évek örömét és bánatát , emlékezni rájuk még ha olykor nagyon fáj is. Valamelyest enyhülést talán csak ez hozhat - (( és milyen is ez az ember-állat kapcsolat?- a következő szavakkal tudnám jellemezni. AKI MÉG NEM SZERETETT  ÁLLATOT   IGAZÁN , ANNAK A LELKE MÉG SZUNNYAD !!! Tegnap nehéz szívvel írtam le a történet  közben már patakzottak a könnyeim ,és be vallom szégyellem még négy cica elvesztését már le sem tudtam írni annyira fájt. Három év és hét cica ,- ((( és igen sokszor úgy érzem nem birom már , belepusztulok a bánatba! De a többiek érzik amikor szomorú vagyok és mindent elkövetnek, hogy megvígasztaljanak. Pedig volt idő ,hogy kiakartam zárni őket a szívemből ,de nem lehet hiszen ők semmiről sem tehetnek nem ők a hibásak ! Szeresd nagyon Dzsonóka hugicáját hiszen most már benne és emlékeidben él tovább, és ha szomorú lennél arra gondolj micsoda kiváltság volt elnyerni bizalmát és szeretetét.Kívánok nektek  a továbbiakban hosszú boldog éveket és nagyon köszönöm jókívánságaid és kedves szavaid. Bármikor ha úgy éreznéd beszélgetni szeretnél , csak üzenj én itt leszek. Végül egy szép idézettel búcsúzom .


„Nem igaz, hogy nem szeretem a háznépét. Én is tudok szeretni, mint minden élőlény, de nem kritika nélkül. Csak azt szeretem, aki szeretetre méltó. Érzelmeimnek nem adok hangos, látványos kifejezést. Aki nem érti meg csendes dorombolásomat, az nem méltó rá, hogy értelmes, jó ízlésű állatok ragaszkodjanak hozzá. Aki nem tud sokáig hallgatagon egy helyben ülni, az nem érdemli meg a társaságomat. Akinek mindig csak bravúros mutatvány kell, aki nem éri be a természetes mozdulatok egyszerű szépségével, az sohasem szerezheti meg a macska rokonszenvét. Aki mindig valami újat követel, aki folyton a változatosságot, az izgalmat hajszolja, aki nem kedveli a békét, az egyensúlyt, az állandóságot, aki azt hiszi, hogy mindig cselekedetekkel kell bebizonyítania létjogosultságát, aki nem ismeri a tűnődés szépségét, annak sohasem lesz hű macskája. Aki az élet felületes örömeit kergeti, annak a macska hátat fordít. Akit a macskák szeretnek, silány ember nem lehet.”

Te jó Isten! Én biztos belepusztultam volna ezekbe, amiket leírtál. :( Nekem is azon kattog az agyam folyamatosan, hogy miért ilyen áron kell megtanulnia az embernek, hogy milyen fontos pl. az ivartalanítás és a megelőzés. Arról nem is beszélve, hogy Dzsonóka betegségéig én sem hallottam a betegségek többségéről. Azt nem értem, hogy, ha kiskorában elvittem állatorvoshoz, akkor miért nem mondták, hogy mikor hány injekciót kell kapnia, feltétlenül vigyem vissza stb.? A kutyák éves oltása úgy bele van sulykolva az emberekbe, a cicáké miért nincs, vagy csak én vagyok ilyen felelőtlen? Persze, mindig vittem a cicukáimat orvoshoz, ha láttam, hogy valami nincs rendben, de az életben nem gondoltam volna, hogy egy ilyen alattomos, lassú lefolyású betegséggel kell megküzdenie/megküzdenünk. Dzsonókám a kert végében fekszik, gyújtottunk neki egy mécsest, pont rálátni az ablakomból. Tegnap este még együtt aludtunk, most meg....fáj nagyon. :( Valamikor irigylem azokat az embereket, akik könnyen túl tudnak lépni a problémákon, de akinek nem volt még ilyen szoros kapcsolata egy kis állattal az sosem tudja meg, hogy mi is az igazi ember-állat barátság, szeretet.

Nagyon köszönöm. Igazán jól esik, hogy ennyire együttérzel és, hogy képes vagy átérezni a fájdalmamat. Én is csak azt kívánhatom neked, hogy a meglévő cirmókjaid nagyon sokáig éljenek. Szerintem nagyon jó gazdijuk vagy és szerencsések, hogy melletted vannak és te törődsz velük. Az elhunyt kisállatok pedig remélem nagyon jó helyen vannak és ők már boldogok és egészségesek, semmi baj nem éri őket.