Keresés

Megmondom őszintén kicsit féltem, hogy talán majd nem úgy értelmezed a dolgokat ahogy én szerettem volna érzékeltetni veled. De örömmel látom megértettél!Lehet ,hogy egyesek sértőnek találták volna ,mert ahelyett , hogy vigasztaló szavakat írtam volna helyette megosztottam az én bánatom.  Vannak akik úgy próbálnak védekezni, hogy nem beszélnek róla, de én ez alatt a három év alatt megtanultam ez nem segít!!! Megosztani egymással az eltelt évek örömét és bánatát , emlékezni rájuk még ha olykor nagyon fáj is. Valamelyest enyhülést talán csak ez hozhat - (( és milyen is ez az ember-állat kapcsolat?- a következő szavakkal tudnám jellemezni. AKI MÉG NEM SZERETETT  ÁLLATOT   IGAZÁN , ANNAK A LELKE MÉG SZUNNYAD !!! Tegnap nehéz szívvel írtam le a történet  közben már patakzottak a könnyeim ,és be vallom szégyellem még négy cica elvesztését már le sem tudtam írni annyira fájt. Három év és hét cica ,- ((( és igen sokszor úgy érzem nem birom már , belepusztulok a bánatba! De a többiek érzik amikor szomorú vagyok és mindent elkövetnek, hogy megvígasztaljanak. Pedig volt idő ,hogy kiakartam zárni őket a szívemből ,de nem lehet hiszen ők semmiről sem tehetnek nem ők a hibásak ! Szeresd nagyon Dzsonóka hugicáját hiszen most már benne és emlékeidben él tovább, és ha szomorú lennél arra gondolj micsoda kiváltság volt elnyerni bizalmát és szeretetét.Kívánok nektek  a továbbiakban hosszú boldog éveket és nagyon köszönöm jókívánságaid és kedves szavaid. Bármikor ha úgy éreznéd beszélgetni szeretnél , csak üzenj én itt leszek. Végül egy szép idézettel búcsúzom .


„Nem igaz, hogy nem szeretem a háznépét. Én is tudok szeretni, mint minden élőlény, de nem kritika nélkül. Csak azt szeretem, aki szeretetre méltó. Érzelmeimnek nem adok hangos, látványos kifejezést. Aki nem érti meg csendes dorombolásomat, az nem méltó rá, hogy értelmes, jó ízlésű állatok ragaszkodjanak hozzá. Aki nem tud sokáig hallgatagon egy helyben ülni, az nem érdemli meg a társaságomat. Akinek mindig csak bravúros mutatvány kell, aki nem éri be a természetes mozdulatok egyszerű szépségével, az sohasem szerezheti meg a macska rokonszenvét. Aki mindig valami újat követel, aki folyton a változatosságot, az izgalmat hajszolja, aki nem kedveli a békét, az egyensúlyt, az állandóságot, aki azt hiszi, hogy mindig cselekedetekkel kell bebizonyítania létjogosultságát, aki nem ismeri a tűnődés szépségét, annak sohasem lesz hű macskája. Aki az élet felületes örömeit kergeti, annak a macska hátat fordít. Akit a macskák szeretnek, silány ember nem lehet.”

Te jó Isten! Én biztos belepusztultam volna ezekbe, amiket leírtál. :( Nekem is azon kattog az agyam folyamatosan, hogy miért ilyen áron kell megtanulnia az embernek, hogy milyen fontos pl. az ivartalanítás és a megelőzés. Arról nem is beszélve, hogy Dzsonóka betegségéig én sem hallottam a betegségek többségéről. Azt nem értem, hogy, ha kiskorában elvittem állatorvoshoz, akkor miért nem mondták, hogy mikor hány injekciót kell kapnia, feltétlenül vigyem vissza stb.? A kutyák éves oltása úgy bele van sulykolva az emberekbe, a cicáké miért nincs, vagy csak én vagyok ilyen felelőtlen? Persze, mindig vittem a cicukáimat orvoshoz, ha láttam, hogy valami nincs rendben, de az életben nem gondoltam volna, hogy egy ilyen alattomos, lassú lefolyású betegséggel kell megküzdenie/megküzdenünk. Dzsonókám a kert végében fekszik, gyújtottunk neki egy mécsest, pont rálátni az ablakomból. Tegnap este még együtt aludtunk, most meg....fáj nagyon. :( Valamikor irigylem azokat az embereket, akik könnyen túl tudnak lépni a problémákon, de akinek nem volt még ilyen szoros kapcsolata egy kis állattal az sosem tudja meg, hogy mi is az igazi ember-állat barátság, szeretet.

Nagyon köszönöm. Igazán jól esik, hogy ennyire együttérzel és, hogy képes vagy átérezni a fájdalmamat. Én is csak azt kívánhatom neked, hogy a meglévő cirmókjaid nagyon sokáig éljenek. Szerintem nagyon jó gazdijuk vagy és szerencsések, hogy melletted vannak és te törődsz velük. Az elhunyt kisállatok pedig remélem nagyon jó helyen vannak és ők már boldogok és egészségesek, semmi baj nem éri őket.

Mindegyik elvesztése borzasztó, de mégis talán a legelső a legrosszabb.Habár ma is ugyan úgy siratom mindegyiket.Őt évig felhőtlenül éltünk a nyolc cicával, közben újjak is jöttek persze mind mentett cica.A betegséget sosem ismertük ,és nem is hallottunk róla .Fricike volt az első őt  megmérgezték de még utána háromhónapig élt, mivel lassan őlő méreggel ,mint utólag kiderült meztelencsiga méreggel mérgezték meg.Volt orvosunk .akiben ugye megbíztam de a hozzá nem értésének, és nemtörődésének köszönhetően  , sajnos elment. Ő sírva és dorombolva búcsúzott el tőlem ,akkor azt hittem bele halok!!! Látod megint sírok.Két évre rá a másik kedvenc Bercike vett búcsút tőlem, nem látszott pedig túl betegnek,de az én hibám mert újra bíztam az orvosban !A következő évben két nap alatt veszítettem el Mókárkát a kicsi fekete kandurkát. Persze orvos a környéken sem volt ,mert mindegyik nyaralt.Mire másnap jött egy addigra késő volt. Újabb egy év megint egy kedvenc és újból csak azt kell mondonam orvosi hozzáértés miatt ment el szegény Mukika.Nincs többé ő sem ,nem fog nekem több egeret, hogy jutalmul kapjon kicsi parizelt vagy sonkát. Pedig egy lehetséges infúzió megmenthette volna, de akkor még nem tudtam, hogy úgy kell kérni " Bőr alá folyadék" persze az orvos ,meg csak azt mondta infúziót nem tud adni.Így szegénykémet elkellett altatni, mert gyakorlatilag kiszáradt. Ez is az én hibám. Pár hónapra rá az én szerelmes hercegem Marcikám ment el .Három hónapig küzdöttem érte egyik orvostól a másikig vittem, mégsem derült ki mi a baja .Lassan fokozatosan épült le ,az utolsó két hétben éjjel nappal ápoltam, mégsemtudtam megmenteni .Ő is itt hagyott, soha többé nem vár már a kapuban és öleli át nyakamat, mint egy kisgyerek. Most tizen vannak ,köztük  egy biztos leukózis ,Tökmag most őt ápolgatom igaz egyenlőre jól van, hála Székely Attilának, meg  még az elején vagyunk.Nem tehetek mást bizakodom!! De a  többiben is milappanghat ? -mire készüljek majd ? Sokszor ezek a gondolotok foglalkoztatnak  és  az , hogy elveszítettek halálából kellett tapasztalatot és gyakorlatot szereznem,-(((  tTúl nagy ár ez ! Ez az én történetem. Csak azt kíváhatom neked teljes szivemből , hogy legalább neked  ne fájjon ennyire.