Keresés

Köszönöm szépen! Igen, a lelkiismeretfurdalás a legrosszabb. Mit kellett volna másként tennem? Mit tehettem volna még? Miért nem műtettem meg időben? Nem ártottam-e valamivel? Este amikor feküdt mellettem, többször helyet változtatott, nem nagyon aludt, viszont, amikor beadták neki az első altatóinjekciót, olyan jót durmolt, mint, aki több hete nem aludt ilyen jól (fájdalommentesen). Hiányzik a kis teste, hogy odabújik, a kis idióta szemei, a rosszalkodása, hogy tépi a szőnyeget...hol itt fekszik, hol ott. Látom a lakás minden szegletében. Van egy hugicája, ami plusz fájdalmat okoz, ha ránézek. Megpróbálok vele minél többet foglalkozni, de közben arra gondolok, hogy még Dzsonóka is itt lehetne. Az elmúlt 5 hónapban volt minden, javulás, romlás, megint javulás, megint romlás...nagyon nehéz időszakon vagyunk túl. Büszke vagyok rá, hogy ilyen kitartó volt és harcolt. Nem tudom, hogy ezt a betegséget tényleg el lehet-e kapni időben és tényleg ki tud-e lábalni belőle egy cica, de ami a legfontosabb az immunrendszer. Ha az nincs, semmi nincs. Gyógyszer ide vagy oda, azt kell erősíteni.

Mélységesen sajnálom ,Részvétem . Átérzem a fájdalmad akárcsak a többi gazdiét ,akik elvesztették kedvenceiket. Ahogy ezeket a sorokat írom közben   folynak  a könnyeim , mert tudom milyen küzdeni értük és reménykedni az utolsó percig.Közben mindig az jár a fejünkben mit tehettünk volna még értük?-vagy mit nem tettünk meg ! Ez egy igazi lelkiteher amit sajnos mindig magunkkal fogunk cipelni ,((MERT ANNYIRA TUDNAK HIÁNYOZNI !!! Az igazság vigasztaló szavakat ilyenkor nem lehet mondani, mert erre sajnos nincsen vigasz. Csak annyit tudok mondani nagyon nagyon sajnálom !!!

Hát elérkezett ez a nap is. 1 hete még nem gondoltam volna, hogy én leszek a következő, aki kiírja, de Drága kis Dzsonókánktól ma búcsút vettünk. :'( Hihetetlen lelki teher az, amit most cipelek és nem tudom, hogy mikor leszek képes kiheverni. Haza sem szívesen megyek, hiszen szinte minden rá emlékeztet. Tegnap már tudtam, hogy a mai nap minden megváltozik majd, így este egy szemhunyásnyit sem aludtam. Magam mellé tettem a kis drágámat és simogattam és beszéltem hozzá, lestem minden kívánságát. Ma az utolsó pillanatokban is vele voltam. Seniknek nem kívánom ezt az érzést...az nyugtat valamelyest, hogy a kis bumburnyák szépen elaludt minden fájdalom nélkül. :(

Köszönöm a tanácsokat, sok hasznos dolgot találtam meg itt és bíztam a javulásban. Tegyétek ti is ezt! Mindig higgyetek, hogy lehet még jobb, de ha látjátok, hogy a kis kedvencetek szenved, próbáljátok őt elengedni! Kitartást minden cicagazdinak és jobbulást, újra egészséges életet kívánok minden cirmókának!