Keresés

Részletes keresés

Fázisceruza Creative Commons License 2013-12-26 20:18:34 318

Jók azok a színes mézeskalácsok... :)

ZsuR Creative Commons License 2013-12-26 19:02:27 317

Koszonom Laci, orulok, hogy megertettel :)).

 

Tetszik a szokasotok.  Meggyozodesem, hogy a szokasok segitenek a csaladoknak osszetratozni, es az egyutt "csinalas" meg csodalatos... Oromot ad...

 

Mi mar par eve azt kerujuk a gyerekektol, hogy ne adjanak penzen vett ajandekot szuletesnapra, mert ami igazan kell az az egyutt toltott ido... igy aztan megyunk valahova egyutt, legyen az a beach, koncert vagy muzeum, vagy seta egy allatkertben...

 

A karacsony esti szokasok is sokat jelentenek... pedig a fiuk mar nem gyerekek (37 es 43) de jo vegigcsinalni, jokat nevetve, szorakoztatva egymast tortenetekkel, hulyesegekkel, szoval orulni.  Kisebbik fiamnak mufaja van... nekem igazi, a nagyobbnak semmi... es jol megvagyunk.

 

A mi csaladunk meg picike - de gyarapodunk... lassan de biztosan. :))

A hozzászólás:
kurdilaci Creative Commons License 2013-12-26 14:22:35 316

Elejétől végig elolvastam a topikot, mégpedig egyszerre! Olvastam okos, logikus érveket pro és kontra, s nekem ZsuR érvelése, hozzáállása a legszimpatikusabb. Kiáll a meggyőződése mellett, érvel, de nem bánt, s megpróbálja megérteni a másik oldalt is. Taormina001 viszont süket fülekkel hajtja a magáét, empátia, egészséges vitakészség nincs a soraiban, csak valamiféle düh, sértettség, megbántottság, keményen bírál, kioszt, támad. Valószínűleg az egész karácsonnyal van baja, mint ahogy erre több hozzászóló is utal, sőt rákérdeznek a miértre is, de egyenes , őszinte választ nem kapnak a topiknyitótól.Vele kapcsolatban olyan érzésem van, mintha egy vaknak próbálnák elmagyarázni a Szinek mibenlétét, a vízuális élményeket. Nem értheti, hiszen nem volt benne része.

Én lassan 59 éves hobbikertész és karácsonyszerető ember vagyok, aki hívő szülők 11 gyermekének egyikeként, a családban egyedüli ateistaként nőtt fel.Nagyon szegények voltunk, karácsonykor csak apró, jelképes ajándékokat kaptunk, de annak is tudtunk örülni.Viszont volt minden évben gyönyörű fenyőfánk, erdőmérnök  édesapámnak köszönhetően. Ezt közösen díszítettük szaloncukorral, csillagszóróval, valódi gyertyákkal, ezüstpapírba csomagolt dióval. A kész fát körülálltuk, ámulva, kipirult arccal néztük a gyertyafény imbolygását, a csillagszórók sziporkázását, beszívtuk a fenyőtű ,a gyertya, a csillagszóró-egyszóval a karácsonyfa-illatát, s közösen énekeltük a „Csendes éj”-t. Ez a kép belém ivódott, s meghatározta későbbi karácsonyaimat is. Aztán felnőttem, feleségem, gyermekeim lettek, s minden évben  állítottunk karácsonyfát. Kezdetben vágott fenyőt, később „töveset”, hogy nem potyogjon a tűlevél, de ezeket a fákat sosem ültettem ki a kertbe, hiszen tudtam, hogy szép fa nem lenne belőlük. Leszedés után összedaraboltam, s vagy kazánban égettem el, vagy pedig komposztáltam.A fát mindig közösen díszítettük, felaggatva a gyermekek által készített díszeket is, s én a meggyőződéses  ateista, lelkesen énekeltem velük órákon át a vallásos karácsonyi énekeket. Nem ideológiai indíttatásból, hanem a  közös éneklés öröméért, a varázslatos karácsonyi hangulat megteremtéséért. Ajándékoztuk is egymást, ám ez később a gyermekek növekedésével veszített jelentőségéből, s inkább év közben a szükséges, nagyobb dolgok beszerzését neveztük el karácsonyi ajándéknak, akár júliusban is. Ma már csak az unokák kapnak pénzbe kerülő ajándékot, viszont van egy nagyon kedves karácsonyi tradíciónk:Karácsony előtt pár nappal összejön a szűk család nálunk(gyermekek, azok társai, unokák), s egész nap mézeskalácsot sütünk, díszítünk, s közben beszélgetünk, élvezzük egymás társaságát, a közös alkotás örömét. Ezek az egyébként nagyon finom sütemények lesznek aztán az ajándékok egymás számára oly módon, hogy mindenki választhat magának a másikéból. Aztán karácsonykor a terített , ünnepi aztalnál újra összegyűl a család, minden nap máshol tartva a közös étkezést, meghitt hangulatban, vidáman, békében. Két évvel ezelőtt szomorú karácsonyom volt, hiszen feleségemet tragikus hirtelenséggel elragadta tőlünk a gyilkos kór. Azóta volt két karácsonyom, s ilyenkor könnyes szemmel emlékezem Rá, s az együtt töltött régi szép karácsonyokra. Van új párom, rajta keresztül új gyermekeim, unokáim, s a két család összetart, nagyon szeretik egymást. A hagyományt őrizzük, s a család apraja- nagyja lelkesen készíti a mézeskalácsokat, a temetőbe pedig karácsonyi dekorációt viszünk a feleségem, illetve  a párom férjének sírjára.

 Párom műfenyő kedvelő, ezért idén először nem állítottunk élő fenyőt, de a gádorosi kertből áthozott fenyőágakat összedarabolva, vízzel telt tálkákba állítva csempésztünk  fenyőillatot az egyébként mutatós, kis műfenyő köré.

 Kell tehát a karácsonyfa, nekem és több millió embertársamnak is, hiszen az ember gondolkodó, érző lény, akinek nem csupán evésre, ruházkodásra, meleg otthonra , hanem lelki táplálékra, feltöltődésre, a családi összetartozás, szeretet megélésére is szüksége van, s ennek legszebb példája a karácsonyi ünnepkör, aminek szerves része, jelképe a karácsonyfa, akár eleven, akár műfenyő, vagy éppen erre utaló karácsonyi dekoráció.

Kívánok Nektek nagyon boldog karácsonyi ünnepeket! Kedves Taormina! Neked azt kívánom, hogy ismerd meg, akár egy pillanatra is, de éld át a karácsony hangulatát, a közös családi ünnep meghitt örömét, az összetartozás, a szeretet szinte tapintható valóságát, s akkor a topiknyitó kérdés nem lesz többé kérdés számodra sem.

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!