Senki sem állítja, hogy te "amúgy szűklátókörű, semmire sem reflektáló, a legtöbb esetben csak tanároknak hazudott szakiparosok normáját veszed át kritikátlan módon". De nem beszélünk el egymás mellett, hanem jelenleg más a nézőpontunk a nyelvi változás szemléletében.
Alapfeltevés, hogy az emberiség történelmében visszatekintve jó pár 10.000 évet*, kijelenthető, hogy bármely - egymással napi rendszerességgel beszélő helyzetben lévő - emberek csoportja, azaz egy nyelvi közösség nyelvhasználata az ő környezetükben felmerülő bármely közlési szándékra megfelelő és (előbb-utóbb) nem túl bonyolult nyelvi kifejezésformát** biztosít. Mivel a környezet folyamatosan változik, így egy generációnak észrevehetetlen sebességgel, de változik a nyelvi közösség nyelvi kifejezésformája is, igazodva az új környezeti feltételekhez***. Az egymást követő generációk folyamatosan annak a nyelvi közösségnek a nyelvi kifejezésformáját tanulta meg, használta és volt számára a természetes, amibe beleszületett.
Két egymás mellett élő nyelvi közösség nyelvi kifejezésformája között akár majdnem teljes átfedés is elképzelhető. Sőt a mai sűrűn lakott területeken ezen kölcsönösen kis különbséggel rendelkező nyelvi közösségek egyazon területet is használhatnak.
Nincs egy vagy néhány olyan mindenki által elfogadható, vagy tudományos módszerrel meghatározható nyelvi kifejezésforma, melyet a többi nyelvi kifejezésforma elé lehetne sorolni, hogy az jobb vagy fejlettebb; vagy bármilyen más minőségi meghatározás alapján magasabb rendű.
A nagy átfedettségű nyelvi kifejezésformák, ha területi megkülönböztetettségűek, akkor tájnyelvek, ha nem, akkor rétegnyelvek. A nemzettudat kialakulása során és ez egybekötődött a gazdasági koncentrációval is, egyes (gazdasági, fegyveres vagy kulturális) hatalmi erők egyes tájnyelvekből a nyelvi közösségeknél nagyobb, de a 'hatalmi erő' befolyása alatti területen köznyelvet ill. irodalmi nyelvet alkotott. Ez a folyamat mindenképpen kulturális ráhatással történik és nincs mögötte tudományos megalapozottság. A miért az? kérdésre a legpontosabb válasz a csak. Ez igaz a latinra, angolra és a magyarra is.
Te – még ha burkoltan és általad nem is tudottan - azt állítod és ezzel azt is akarod, hogy a nem a többségi nyelvi kifejezésformát használó nyelvi közösségek mindenáron a többségi nyelvi kifejezésformát használják. Ha nem ezt teszik, akkor valamilyen módon, de alantasabbak.
A fentiekből következik, hogy
- a nyelv, nyelvi kifejezésforma nem fejlődik, hanem csak változik;
- nem mondható egyetlenegy nyelvi kifejezésformára sem, hogy az az egyedüli üdvözítő, csak ezt szabad használni;
- vannak kulturális helyzetek, amikor illik az arra a kulturális helyzetre jellemző nyelvi kifejezésformát használni (, de csak abban a helyzetben és nem általánosan).
---
* Az emberiség nyelvhesználati képessége az afrikai kirajzásig már kialakult, azóta ez genetikailag nem változott, bármi legyen is a nyelvhasználati képesség alapja. Az afrikai kirajzás kb 60-70.000 éve történhetett.
** Nyelvi kifejezésforma alatt a szókészlet, nyelvtan és stilisztika tágabb összességét kell érteni.
*** Környezeti feltétel alatt bármely kulturális, gazdasági vagy fizikai helyzetet kell érteni. |