Keresés

Részletes keresés

A hozzászólás:
Onogur Creative Commons License 2013-12-10 14:16:38 180

Senki sem állítja, hogy te "amúgy szűklátókörű, semmire sem reflektáló, a legtöbb esetben csak tanároknak hazudott szakiparosok normáját veszed át kritikátlan módon". De nem beszélünk el egymás mellett, hanem jelenleg más a nézőpontunk a nyelvi változás szemléletében.

 

Alapfeltevés, hogy az emberiség történelmében visszatekintve jó pár 10.000 évet*, kijelenthető, hogy bármely - egymással napi rendszerességgel beszélő helyzetben lévő - emberek csoportja, azaz egy nyelvi közösség nyelvhasználata az ő környezetükben felmerülő bármely közlési szándékra megfelelő és (előbb-utóbb) nem túl bonyolult nyelvi kifejezésformát** biztosít. Mivel a környezet folyamatosan változik, így egy generációnak észrevehetetlen sebességgel, de változik a nyelvi közösség nyelvi kifejezésformája is, igazodva az új környezeti feltételekhez***. Az egymást követő generációk folyamatosan annak a nyelvi közösségnek a nyelvi kifejezésformáját tanulta meg, használta és volt számára a természetes, amibe beleszületett.

Két egymás mellett élő nyelvi közösség nyelvi kifejezésformája között akár majdnem teljes átfedés is elképzelhető. Sőt a mai sűrűn lakott területeken ezen kölcsönösen kis különbséggel rendelkező nyelvi közösségek egyazon területet is használhatnak.

Nincs egy vagy néhány olyan mindenki által elfogadható, vagy tudományos módszerrel meghatározható nyelvi kifejezésforma, melyet a többi nyelvi kifejezésforma elé lehetne sorolni, hogy az jobb vagy fejlettebb; vagy bármilyen más minőségi meghatározás alapján magasabb rendű.

 

A nagy átfedettségű nyelvi kifejezésformák, ha területi megkülönböztetettségűek, akkor tájnyelvek, ha nem, akkor rétegnyelvek. A nemzettudat kialakulása során és ez egybekötődött a gazdasági koncentrációval is, egyes (gazdasági, fegyveres vagy kulturális) hatalmi erők egyes tájnyelvekből a nyelvi közösségeknél nagyobb, de a 'hatalmi erő' befolyása alatti területen köznyelvet ill. irodalmi nyelvet alkotott. Ez a folyamat mindenképpen kulturális ráhatással történik és nincs mögötte tudományos megalapozottság. A miért az? kérdésre a legpontosabb válasz a csak. Ez igaz a latinra, angolra és a magyarra is.

Te – még ha burkoltan és általad nem is tudottan - azt állítod és ezzel azt is akarod, hogy a nem a többségi nyelvi kifejezésformát használó nyelvi közösségek mindenáron a többségi nyelvi kifejezésformát használják. Ha nem ezt teszik, akkor valamilyen módon, de alantasabbak.

 

A fentiekből következik, hogy

- a nyelv, nyelvi kifejezésforma nem fejlődik, hanem csak változik;

- nem mondható egyetlenegy nyelvi kifejezésformára sem, hogy az az egyedüli üdvözítő, csak ezt szabad használni;

- vannak kulturális helyzetek, amikor illik az arra a kulturális helyzetre jellemző nyelvi kifejezésformát használni (, de csak abban a helyzetben és nem általánosan).

 

---

* Az emberiség nyelvhesználati képessége az afrikai kirajzásig már kialakult, azóta ez genetikailag nem változott, bármi legyen is a nyelvhasználati képesség alapja. Az afrikai kirajzás kb 60-70.000 éve történhetett.

** Nyelvi kifejezésforma alatt a szókészlet, nyelvtan és stilisztika tágabb összességét kell érteni.

*** Környezeti feltétel alatt bármely kulturális, gazdasági vagy fizikai helyzetet kell érteni.

Előzmény:
Gregor Samsa Creative Commons License 2013-12-09 10:39:28 178

Nálam rebellisebb, a konvenciókat és berögzült szokásokat egyfolytában megkérdőjelező diák nem sok volt, az biztos. Amikor a nyelv szerepét illetően kiállok egy markáns álláspont mellett, az nem azért van, mert amúgy szűklátókörű, semmire sem reflektáló, a legtöbb esetben csak tanároknak hazudott szakiparosok normáját veszem át kritikátlan módon. Erről szó sincs.

 

Elbeszélünk egymás mellett: a nyelv dinamikus rendszer, a változását elvitatni dőreség volna. Sem Salamonnak, sem nekem nem ezzel van bajunk. Azzal viszont annál inkább, amikor a nyelvi változások közé 1) egyenlőségjelet tesznek, 2) amikor a nyelv fejlődéséről beszélnek és eleve nem ismernek el (a nyelvészek és más "tudósok") olyan állandó ideát, amely követendő példaként, normaként szolgálhatna. Mert grammatikailag helyesen és szabatosan beszélni, írni minden kor minden nyelvét lehetett (és kellett is volna). Akár a Frankhonban lévő IX. századi latinról, akár a későbbi francia, akár a 2013-as magyar nyelvről van szó.

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!