Keresés

Részletes keresés

A hozzászólás:
Gregor Samsa Creative Commons License 2013-12-09 10:31:54 177

Kedves Onogur,

 

Bizonyos kérdések tisztázását nem szabad a konvenciókra bízni. Annak megítélésében, hogy a helyes nyelvhasználat miben is áll, szerencsére és természetesen nem a közmegegyezés lehet a felelős döntéshozó, ez ui. nem mennyiség kérdése. Ahogy írod, ez kulturális, nem pedig tudományos (szakmai) kérdés. Bármit állítson is ezért a nyelvész (mint szakember), ő leírhatja, konstatálhatja a nyelv változásait, tendenciáit, de ez minden: nem írhatja elő azt a normát, ami mércéül, ideaként szolgálhatna a nyelvhasználók számára. Ez megmarad azoknak, akik a nyelvet, nyelvi praxist egy jóval tágabb kontextusban tudják és hajlandók értelmezni. Nádasdy és minden más nyelvész is ezért szerepzavarban akkor, amikor "értékítélkezik". Számos analógiát lehetne felhozni, én csak egyet említek itt: amikor a szociológus leírja a társadalmi folyamatokat, rámutat a végbemenő anómiákra, akkor csak regisztrálja a változásokat, de nem állít fel - mert nem is állíthat fel - egy olyan berendezkedést, amely az adott modellhez képest irányadó, követendő lehet. Nem az ő dolga ez már.

 

Akkor lenne jogos a nyelvnek a tudományos megközelítésére hivatkozni, ha a nyelvnek kizárólag kommunikációs funkciói lennének, ha nem jelente se többet, se kevesebbet annál, hogy puszta információkat osztunk meg egymással. Ez méltatlanul lealacsonyító lenne - mind magára valamely nyelvre, mind magára az emberi létezés minőségére nézve. Veszélyes ezért minden megengedő relativizmus, amely el akarja mosni a nyelvhasználat közti minőségi különbségeket, ezek a különbségek ugyanis vitathatatlanul fennállnak. Ha nem így lenne, akkor értelmetlen lenne például szépirodalomról beszélni, hogy csak egy kirívó (ellen)példát említsek.

 

"Salamon János és mindazok, akik őhozzá hasonlóan vélekednek a kérdésben egyik módszert sem alkalmazták, hanem kvázi a 'szívükre hallgattak'. "

Ha a szív dolga lenne az, hogy kijelölje az embernek és kitüntetett differentia specificájának, a nyelvhasználatnak a helyét, akkor ám legyen. Én azonban nem hiszem. Tévedés lenne, ahogyan az is, ha kizárólag az észre (tudományra) hivatkozunk ebben a kérdésben. Az emberi létezésnek és az emberi minőségnek a helyes megítéléséhez mindkettőre: észre és szívre is szükségünk van.

"A kognitív vizsgálati módszerről Salamonnak, mint tudósnak elvileg tudnia kellene; másrészt a fent leírt tudományos módszer logikájából következik, hogy a filozófia alapvetően ilyen szempontból nem is tudomány."

 

Nem tudom, hogy tudós-e Salamon János. Szerintem nem az. Vagy legalábbis nem az, a szónak szigorú értelmében. Filozófus. De az a fajta filozófus, aki szeret különbséget tenni a vélemény (doxa) és a tudás, valódi ismeret (episztémé) között. Mégis, még ha a tudományosság benyomását is keltheti az e dichotómia melletti kiállás (szemben a kor posztmodern, neopragmatista gondolkodóival), attól még filozófusként legalább ennyire fontos az is, hogy ne tévesszük szem elől azt, ami igazán fontos: mitől ember az ember, és mitől vesztheti el ebbéli sajátos minőségét. Ennek kifürkészésében viszont már aligha segíthet a tudományos módszer mint olyan. A filozófia tudományként való felfogása ugyanúgy zsákutcába vezet és téves értelmezés, mint az, amikor a filozófiát egyfajta művészetként interpretálják.

 

Egyébiránt ajánlanám Salamon írásait, tartalmi és stilisztikai gyöngyszemek, mégpedig a valódi fajtából:

 

http://www.salamonjanos.eoldal.hu/

Előzmény:
Onogur Creative Commons License 2013-12-05 01:40:26 168

Kedves Gregor!

 

Amíg nem tudjuk közmegegyezéssel vagy valamely más, már stabil logikai alapú tudományterületről indulva logikai állítások láncolatán keresztül leírni, hogy mi is pontosan a helyes nyelvhasználat, addig erről a témáról beszélgethetünk, filozofálgathatunk orrvérzésig, de dűlőre nem fogunk jutni. Ez (a helyes nyelvhasználat mikéntje) nem tudományos kérdés, hanem kulturális. Salamonnak és neked ill. még sok mindenki másnak ez lesz a helyes, míg Jóskapistának és Lakatosmarcinak az. 

 

Erre mondja a nyelvész, aki megfigyeli tudományos, kognitív alapon a nyelvhasználatot, hogy nincs kikristályosodott meghatározása a 'helyes nyelvhasználat' fogalmának. A tudományban az igazság nem annál van, aki a legcsodálatosabb szófordulatokkal tudja megmagyarázni a dolgokat, hanem annál, aki tudományos módszer alkalmazásával tudja alátámasztani állításait. Vagy egy már stabil állításból vezeti le a fregei logikai következtetési szabályok segítségével; vagy egy a tudományok területén általánosságban kialakított egységes vizsgálati módszer segítségével próbál meg törvényszerűségeket megállapítani a vizsgált területen történő mintavételből.

 

Salamon János és mindazok, akik őhozzá hasonlóan vélekednek a kérdésben egyik módszert sem alkalmazták, hanem kvázi a 'szívükre hallgattak'. A nyelvészettudomány és így, mint egyik képviselője Nádasdy Ádám is az utóbbi vizsgálati módszer segítségével állapítja meg, hogy a 'helyes nyelvhasználat' meghatározása terén nincs szignifikánsan meghatározható álláspont. Azaz, ha véletlenül kiválasztott ezer ember meghatározását összevetnénk, akkor feltehetőleg legalább kettő, de inkább több álláspont körvonalazódna, de ezen álláspontok logikailag egymásnak ellentmondanának. Ellenpéldaként, ha ezen ezer embertől azt kérdeznénk meg, hogy mi lenne, ha egy tojást 2 méter magasból elengednénk vagy merre 'halad' az égen a nap, akkor nagyon kis szórással egyetlen álláspont kristályosodna ki. Ezen ellenpéldának felhozott vizsgálatok eredményére már lehet tudományos igénnyel alapozni, de a 'helyes nyelvhasználat' egymásnak is ellentmondó álláspontjaira nem. S nyilvánvaló, hogy az ezer emberbe igen nagy valószínűséggel sem Salamon János, sem Nádasdy Ádám nem kerülne be.

 

A kognitív vizsgálati módszerről Salamonnak, mint tudósnak elvileg tudnia kellene; másrészt a fent leírt tudományos módszer logikájából következik, hogy a filozófia alapvetően ilyen szempontból nem is tudomány.

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!