|
|
|
|
A hozzászólás:
 |
Törölt nick
2013-12-04 16:03:24
|
414
|
a nagymamám 12 éves koromban halt meg, és emlékszem napokig sírtam, de ott volt anyukám, aki megvigasztalt,
pedig neki még jobban fájhatott...szóval a fiatalkor még nem ad felmentést erre a furcsa reakcióra, de tényleg mindegy, hagyjuk,
nem a mi dolgunk. |
|
Előzmény:
 |
Andris8
2013-12-03 22:53:40
|
413
|
Mindenki máshogy reagál. A nagyapámat középiskolás koromban vesztettem el, nagyon szerettem a kisöreget, 84 éves volt, sokat segítettem az ápolásában, amikor már nem tudott egyedül járni. Én úgy reagáltam a halálára, hogy az öklömmel egyenesen a falba ütöttem egy hatalmasat és levált egy porcdarab, a kezem csak hónapok után jött rendbe, de nem is foglalkoztam vele. Akkor egy fél évbe telt, mire lelkileg helyrerázódtam. A lány akiről írsz valószínű elfojtja a bánatát, hosszú távon sajnos előtörhet belőle az elfojtott gyász. abszolút nem természetes ez a viselkedés ennyi idő után. |
|
|
Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!
|