Keresés

Részletes keresés

A hozzászólás:
Törölt nick Creative Commons License 2013-12-04 16:03:24 414

a nagymamám 12 éves koromban halt meg, és emlékszem napokig sírtam, de ott volt anyukám, aki megvigasztalt,

pedig neki még jobban fájhatott...szóval a fiatalkor még nem ad felmentést erre a furcsa reakcióra, de tényleg mindegy, hagyjuk,

nem a mi dolgunk.

Előzmény:
Andris8 Creative Commons License 2013-12-03 22:53:40 413

Mindenki máshogy reagál. A nagyapámat középiskolás koromban vesztettem el, nagyon szerettem a kisöreget, 84 éves volt, sokat segítettem az ápolásában, amikor már nem tudott egyedül járni. Én úgy reagáltam a halálára, hogy az öklömmel egyenesen a falba ütöttem egy hatalmasat és levált egy porcdarab, a kezem csak hónapok után jött rendbe, de nem is foglalkoztam vele. Akkor egy fél évbe telt, mire lelkileg helyrerázódtam. A lány akiről írsz valószínű elfojtja a bánatát, hosszú távon sajnos előtörhet belőle az elfojtott gyász. abszolút nem természetes ez a viselkedés ennyi idő után.

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!