Az a nagy helyzet, hogy még egy biopszia során is előfordulhat, hogy csak valószínűsítik a sarcoidosis gyanút. Én is végigmentem a vizsgálatokon (rtg, ct, bronchoszkópia, majd biopszia), de nekem pl. a szövettani eredményemen nem is diagnózis szerepel, hanem "utóirat", amiben a szöveti jellemzők alapján valószínűnek tartják a sarcoidosist. Az a megnyugtató ebben, hogy ha rák lett volna, már rég nem élnék, de legalábbis meglehetősen rossz állapotban lennék. A vizsgálatok célja éppen az, hogy kizárjanak olyanokat, mint pl. tüdőrák, vagy limfóma. Ezért sem szabad senkinek sem azon gondolkoznia, hogy menjen-e a vizsgálatokra, nem játék. Bár nekem a rutin tüdő rtg-től számítva 3 hónapig tartott a diagnózis felállítása. :)
Hátha valakit érdekel az egyéb tapasztalatom, leírom. Talán segít azoknak, akik a vizsgálatok előtt állnak. Nekem gyakorlatilag nem volt tünetem. Kicsit sípolt a tüdőm már pár hónapja, de mivel asztmás is vagyok, betudtam ennek. Aztán elmentem egy rutin tüdő rtg-re, ahol szembesültem azzal, hogy "kerekárnyékom" van. Majd ct a megnagyobbodott hilaris és mediastinalis nyirokcsomókkal. Lelkileg összetörtem, nem egy vidám dolog hosszú hetekig a ráktól való félelemben élni. Két hét múlva bronchoszkópia. Igen, tényleg borzalmas, én sem szépítek, kegyetlen. Nem is maga a vizsgálat fájdalmas, hanem az érzéstelenítés része. Mintha égő olajat spriccelnének a torkodra, 5-6x egymás után, közben öklendezel rendesen, pokoli. De sajnos muszáj, nem kívánságműsor. A vizsgálat maga kb. 10 perc, a szemedet is letakarják, abból már nem sokat érezni. Majd megjön az eredmény, hogy a vizsgált mintában nincs eltérés. Ott, ahol éppen megszúrtak. Úgyhogy következik a mediastinoscopia. Befekszel a főleg tüdőrákkal küzdők közé, ez már önmagában is igen szomorú. Én összesen 3 napot feküdtem bent, és én lehetek az ezerből az az egy, akinek komplikációja is volt, de túl vagyok azon is. Azóta járok rendesen vissza a tüdőgondozóba, nézegetjük, de nem kezeljük, mert egyelőre nincs mit. A rtg-en már nem látszik azóta, a sípoló légzésem sokat javult, se a tüdőt, se a bőrt érintő tüneteim nincsenek. Ha önmagától nem jelentkezik újra, akkor megúszom.
Viszont kérem a betegtársakat, írják meg, hogy a múltban dohányoztak-e. Én a betegség jelentkezését megelőzően fél-egy évvel szoktam le a cigiről, több mint tíz év dohányzás után. Angol nyelvű weboldalakon sokan vélekednek úgy (és én is igencsak elképzelhetőnek tartom), hogy egyeseknél a cigerattáról való hirtelen leszokásra ilyen formán reagál a szervezet. |
