Keresés

Részletes keresés

A hozzászólás:
Törölt nick Creative Commons License 2013-11-16 18:04:40 386

sajnos mi hozzátartozók nem tudjuk meggyógyítani a szeretteinket ha betegek, sokszor még az orvosok se.

csak segíteni tudunk nekik, ápolni őket, tartani bennük a lelket.

emiatt ne legyen bűntudatod, biztos megtettél mindent amit lehetett.

annak is biztos megvolt az oka, hogy nem bírtál vele az utolsó napon ott lenni, bár én azt nem bírtam volna ki,

ha nem lehetek anyukámmal az utolsó pillanatig és még így is sokszor gyötör a lelkiismeretfurdalás, megtettem-e mindent?

ezt biztos nagyon sokan így érzik.

ha jól gondolom nemrég történt ez a tragédia, megértem, hogy most nagyon el vagy keseredve, de szerencsére ott a fiad,

aki támaszt nyújt.

őszinte részvétem.

 

Előzmény:
samo1 Creative Commons License 2013-11-16 12:06:52 385

Sajnos én is ide kerültem.Drága feleségem 35 évnyi boldog házasság után hagyott itt örökre 54 évesen.A facebookon nyitottunk egy emlék oldalt neki, mivel egy méltatlanul kigúnyolt csengő hangú, közvetlen énekesnő rajongói táborához tartozott. A rajongók táborából sokan ismerték szerették.Megdöbbentette a rossz hír őket. Folyamatosan jönnek az oldalra és hozzám a bátorító,erőt adó üzenetek.Ezek talán segítenek feldolgozni kibírhatatlan,  önmarcangoló fájdalmam.

De a kérdésem kétségbe ejt:

 

Olvasom az üzeneteket,melyek könnyeket csalnak a szemembe.Azon gondolkodom, igazából jó férje voltam e Drágámnak.Megtettem e mindent a gyógyulása érdekében.Az utóbbi időkben minden délutánom minden szabad időm vele töltöttem.Sokszor este negyed tízkor jöttem el tőle.Nem kellett volna tovább vele maradni?Vasárnap csak egy percre ugrottam be hozzá,megláttam sírva fakadtam,s nővérével azt üzentem nem tudom végig csinálni.Minden kommunikációt megszakítottam ,magamba zárkóztam.Kedd reggel valami belső hang azt súgta,kapcsold be a telefont.Reggel fél kilenckor az orvos hívott,rossz hírt kell közölnie.Összeomlottam, rázott a sírás.A fiam jött értem a munkahelyemre.Kérdem én újra ,tényleg jó férj voltam?Nem kellett volna mégis ott lennem az utolsó percben is?Párnáját szorongatom,amiben elment,s járkálok céltalan az üres lakásban,s újra jönnek a könnyek.

Szomorú fájó szívű üdvözlettel Oláh Katalin emlékoldalról a férje Tamás

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!