Keresés

Mindenütt ez a csinálták a rómaiak. Az Eufrátesznél és Armeniában is. Ahol csak lehetett igyekeztek a lehető legköltséghatékonyabban védhető határvonalat kiépíteni. Hegyszorosokat, nehezen járható völgyeket (Armenia) vagy a csapatok olcsó, gyors fölvonultatását lehetővé tévő folyami határokat tartottak. A költségeknek óriási a jelentősége, hisz Diocletianus uralkodásának első felében durván 400 000 embert kellett fizetniük állandóan. A Római Birodalom viszont egy viszonylag alacsony színvonalú gazdasági rendszerrel bírt, ami csak kevés többletet, azaz adót volt képes kitermelni. Egy ekkora hadsereghez bő 50 milliós népesség, és "kontinensnyi" terület kellett az ókorban. XIV. Lajos Franciaországa az ipari forradalom előtt az 1690-es években már képes volt, zömmel ugyancsak főként a mezőgazdaságból szerzett adóbevételekre alapozva, 380 ezres haderőt fönntartani. Látható, hogy 1400 év alatt nagyot fejlődött a világ.

Sajnos nincsenek egzakt adatok a római költségvetésekről, de a történetírók annyira egybehangzóan állítják a katonaság megnyomorító zsoldigényének a problémáit, vagyis az annak fedezetéül szolgáló adóknak a súlyosságát, hogy nem lehet kétséges a hadsereg pénzügyi szükségleteinek kielégítési nehézkessége. A létszámmal igyekeztek gondosan bánni, sőt amennyire csak lehetett kerülni igyekeztek a nyílt csatákat is, hogy az értékes kiképzett katonák ne fogyjanak, ha nem muszáj. A barbároktól állandóan katonákat követeltek a szerződésekben, ami nyilván abból a megfontolásból is fakadhatott, hogy addig se a barbár seregeket erősítsék. :-) Azon túl persze, hogy egy ekkora tömegben az éves újoncigény is hatalmas kellett legyen.

Valens császár állítólag Hadranopolisnál is tárgyalt a gótokkal a katonai szolgálataikról, amikor két római lovascsapat parancs nélkül rohamot indított a gótok ellen, és ebből a csetepatéból indult a végzetes ütközet.

Hogy miért nem hatoltak előrébb, annak szerintem egyszerűen az az oka tehát, hogy a tartós határ tényleg ott alakult meg, ahol a lehető leghatékonyabb pénzfölhasználás mellett voltak képesek a határt védeni. Ha előrébb mennek az Elbáig, akkor az Elba és a Duna között hosszabb szárazföldi határszakaszt (limest) kellett volna védeni, ami kevésbé volt hatékony, mint a folyami határvédelem (ripa). Ráadásul összességében hosszabb is lett volna a határszakasz, ami eleve több egységet követel. Ezen felül a Rajna, mint fő európai közlekedési útvonal semmiképpen nem maradhatott valamilyen fajta folyami ellenőrzés nélkül, vagyis párezer főnyi katonaság akkor is maradt volna ott, ha a birodalom belsejébe került volna ez a vizi út.

Összefoglalva tehát: a határ előrébb vitele biztosan jelentős, véleményem szerint a tízezres nagyságrendet elérő, plusz katonaságot követelt volna, aminek a zsoldigénye a már eleve hatalmas katonatömeg igényéhez adódott volna. A haszna pedig kétséges, hisz az Elbán túl is éltek barbárok, akik ugyanúgy fenyegették volna a határt, mint a másikak a Rajnánál. A Rajna keleti partján élők semmi olyat nem tudtak a rómaiaknak nyújtani, amit a megszállás nélkül ne kaptak volna amúgy is meg. Az adófizető képessége a germánoknak nem lehetett valami nagy itt.

Tehát szerinted a rómaiak a Rajnánál ugyan úgy gondolkodtak, mint a Hadrianus falnál? Időlegesen ugyan előrébb tolták a határt ( pl. Antoniusi fal ), de aztán később csak visszavonultak a jobban védhető határok közé? Ez azért érdekes, mert ha ellenségről van szó, a Caledonok, mint ellenség nem képviseltek önálló erős népi mozgalmat, ugyan úgy, mint ebben az időszakban a germánok. Mégis érdekes, hogy mindkét határtól idővel visszavonták a legiokat, és egy szűkebb, jobban védhető határvonalat szabtak meg...! Vajon miért? Az nem tűnik számomra elég magyarázatnak, hogy nem volt ifizetődő a határ kitolása. Ez túl homályos és nem meghatározható oknak tűnik...

Történetük során a rómaiak nem egyszer követtek el komoly hibákat a hadjárataik alatt, amikor durván alábecsülték, vagy egyenesen lenézték az ellenségeiket. Arminius esete is ilyen.

Ha megnézed a nyugat-európai határvédelmi rendszert, akkor azt láthatod, hogy a rómaiak a kezdeti bizonytalankodást követően a Rajnánál és a Dunánál állították föl a fő védelmi vonalat. Ennek az volt az oka, hogy ezeknél a hatalmas folyamoknál tudták a barbárokkal szemben a fölényüket a legköltséghatékonyabb módon a határ védelmében kamatoztatni. Egy ideig gondolkodtak azon, hogy az Elbáig vigyék előre a határt, de erről végül letettek, s a Rajna, illetve időlegesen a nagyobb mellékfolyói, mint a Neckar lettek a határ. A szabad germánok meghódítása egyszerűen nem érte volna meg a rómaiaknak, mert a pacifikálás költsége aránytalan volt a nyerhető előnyökhöz képest. De a Rajnán inneni germánokat gond nélkül betagozták a birodalomba!

Egyébként Ammianus Marcellinus több esetet is említ, amikor az "álnok" germánok a rómaiak lekötöttségét használták ki betörésekre. Egy alkalommal például, amikor Iulianus épp az alemannokat verte bucira, egy frank csapat tört be, akik azt hitték a rómaiak mind elvonultak az érintett szakaszról. Amikor egy lovasezred fölbukkant az üldözésükre, a frankok fölhúzták a nyúlcipőt, és két kisebb elhagyott római erődromba húzták meg magukat. Később pedig megadták magukat, és a rómaiak feltételeit elfogadták. De Gratianus csapatai is részben azért késtek a Hadrianopolisi csatából, mert a császár egyik testőre hazatért a fajtájához, akik megtudták tőle, hogy a császár a Balkánra fog vonulni, így betörtek a római területre, de Gratianus még nem ment el, így előbb jól elverte az alemmannokat, s csak ezután indult el a Balkánra.