Meghallgattam ezt a vonatkozó részt, leírtam, ami itt hallható: 1:00:22 „Mivel a magyarban ilyen hang nincs – nagyon érdekes, de nem mondom el, hogy miért – a[z] <ö> betűvel szokták jelezni. Pedig nem azt mondjuk, hogy /ööö/: »Nem tudom, ööö«. Nem, hanem /əəə/. Ugye, ez fonetikailag komoly különbség, de a magyarban fonológiailag mindegy.”
Én úgy hallottam ki, hogy a „nagy érdekes, de nem mondom el” közbevetés nem az előző tagmondatra vonatkozik, arra, hogy a magyarban nincs ilyen hang, hanem a következőre, vagyis arra, hogy ezt <ö>-vel szokták jelezni.
Úgyhogy ez inkább valamiféle kultúrtörténeti érdekesség lesz, semmint a magyar nyelvre vonatkozó fonetikai. Megnéztem a Magay-féle Idegen nevek kiejtési szótárát: ő a svát inkább csak a francia (illetve a francia kultúrkörhöz tartozó flamand) esetén adja vissza „(ö)” jellel, egyébként inkább az „(e)” jelölést használja.
Nádasdy ugyanakkor Szigetvári Péterrel együtt jegyzi a Huron's angol kiejtési kézikönyvet [1], ahol az angol szavak magyar hangkészletre átszabott ejtését is jelzik. Itt a svát ők [ö]-vel adják vissza [2]. Akkor ezt a választást rendesen megfontolhatták, és lehet, hogy Nádasdy erre utalt most vissza. Viszont az is igaz, hogy ezzel a publikációval maguk is erősítették – a konkurens <e>-vel szemben – azt, hogy a svát „<ö> betűvel szokták jelezni”.
[1] http://seas3.elte.hu/delg/publications/hepd.html
[2] http://seas3.elte.hu/szigetva/papers.html#hax , innen pl. http://ny01.nytud.hu/~szigetva/papers/hax.pdf.gz |