Hat ezt nem ertettem az elobb sem, hogy miert nem ugyanaz? HA elore nezheted az inputot, akkor nem mindegy, hogy az elejen megnezed, addig nem rakod sehova, majd kivalasztod a dobozt, es belerakod az addigi betuket, vagy azt mondod, hogy most rakod mar egy dobozba, ami egy betus, de a vegen mondod meg, melyik betu volt az? Ha jol ertem, a minimalizalasi feladatnak inputja a hosszu string amit be kell tenni, az outputja absztrakt ertelemben a minimum valtasok szama, de gyakorlatban sokkal jobb azt mondani, hogy egy rovid string, ami azt mutatja, hogy melyik dobozokat hasznalod (es mindig akkor valtasz, amikor a doboz jelevel egyezo betuhoz jutsz); es persze aminel nincs rovidebb megfelelo string. [Az sztem veheto trivialisnak, hogy ha a rovid string minimalis hosszu, akkor tok mind1, hogy hogyan volt a valtasok hatara eredetileg, a fenti "akkor valtok amikor muszaj" algoritmus ugyanugy alkalmas lesz, csak a valtasok koruli invarians - egyikbe se tartozo - betuket csoportositja mashova.]
En nem latok kulonbseget a ket interpretacio kozott. Azt viszont nem latom me'g egzakt modon bizonyitottnak, hogy a moho algoritmus az egyuttal mindig minimalis lesz. Erzesre igen, de ennek a matematikai kerdese szerintem ez lenne. |