A tényállás:
16 éves korom óta szorongok, mert a középiskolai közösség teljesen betett nekem.
A fejlődésemet ketté törték.
Ennek már 5 éve, viszont jelenleg itt tartok: itthon folyamatos lappangó szorongás, ha pedig kimozdulok, akkor kezdődik a nagyon erős szorongás, emberek miatt, emberek között, az iskolában szó szerint szétstresszelem magam, annyira, hogy amikor haza érek, érzem, hogy a szívem fájdogál, naponta max egyszer mozdulok ki, mert nem merem már terhelni a szívemet és a szervezetemet.
Ördögi kör,
Az emberektől félek, de már a félelemtől is félek...
és félek a szívfájdalomtól is.--->nem megyek sehová
A szorongás mondhatni hozzánőtt a szöveteimhez, automatikus és autonom, akár azt is mondhatnám, hogy az akaratomtól független teljesen.
Folyamatos szívpanaszok: ultrahang, EKg, kétszer is negatív
Célok vannak, perspektíva van, psziché viszont nincs, és úgy érzem a psziché rombolja a testemet(is).
Tapasztalatok gyógyszereket illetően? Most Velaxin lestem ki, szedtem aurorixet is(mao-gátló)de az szart sem ért.
SSRI-tnem akarok szedni, mert szexuális gondjaim lennének.
Segítetek nekem tanácsokkal? |