szia :-) sajnos, ilyen az élet, hogy ilyen dolgokról kell írnunk :-( . úgy érzem, az agyam sokáig blokkolta magát, hogy ne bírjak a lezajlott dolgokra gondolni, de aztán lassan egyre inkább jön elő minden-hogyan zajlott a betegség, a szenvedés, stb... ezt ne úgy képzeld, hogy egész nap nyavalygok, és mindenki engem sajnáljon arckifejezéssel járkálok a világban/nem akarok senkit terhelni a bánatommal/, de amint magam maradok, jönnek a gondolatok... főleg vezetés közben tudom magam jól kisírni... nehéz ez, basszus.. de élni kell, vannak gyerekeim, férjem, nem hagyhatom el magam. pár napja mondta egy öreg bácsi: hölgyem, magán látni, hogy milyen pozitív ember, gyönyörű az aurája, látszik, hogy boldog :-) hát azonnal apukám ugrott be, szóltam is, hogy van bánatom is. erre azt mondta a bácsi, igen, az mindenkinek van... és milyen igaza van-mindenkinek megvan a maga baja.. |