Keresés

A muszlim emberanyag kérdéséhez még annyit fűznék, hogy a mór/moriszkó gárdában inkább a "feudálisabb" elemek, azaz a granadai határvidék mór nemesi családjainak egy-egy sarja, a mór belső területek esetenként arisztokrata tagjai, kisebb részben észak-afrikai harcosok, illetve a keresztény uralom alatt élő muszlim közösségek előkelőbb tagjai közül kerültek ki. (Jellemzően könnyűlovas, de gyalogos harcosokként is használták őket.)

Ezzel szemben viszont a muszlimok a "polgáribb" katonai területeken is megtalálták a helyüket. Hisz például Navarrában számosan voltak közülük a "szakcsapatoknál", mint a tüzérek, aknászok, ostromtechnika alkamazói stb. Természetesn Kasztíliából is van nyoma ezeknek a szakmai karriert követő egyéneknek.

Röviden az látható, hogy a spanyolországi muszlimok között a tűzfegyverekkel való esetenként mesterinek tűnő bánásmód már igen korán terjedni kezdett.

Ez az egész mór-keresztény együttélés egy kuriózum volt. A magrebi térségben található spanyol presidiok (előretolt helyőrségek) rendszerében pl. az ott élő mór, berber népeket, törzseket két kategóriára osztották: moros de guerra és moros de paz (háború mórjai, béke mórjai). Mit mondjak, egy az egyben ugyanaz a besorolás az ellenségre és szövetségesre, amit az oszmánok alkalmaztak az egész birodalom és érdekszférájuk területén: háború háza és béke háza...

:)

Annyit még ehhez, hogy a magrebi térségben a keresztény harcosok (renegátok) használata évszázadok óta bevett gyakorlat volt. (Talán a XII. század előtt is alkalmazták már őket.) A híres muszlim tudós, Ibn Khaldún is írja, hogy a magrebi uralkodók keresztényekből szerveztek egyrészt testőrséget maguknak, másrészt pedig olyan alakulatokat, melyek a keresztények hadviselését tudták, azaz a csatamezőn szilárdan megállták a helyüket, szemben a mozgékonyságban és a manőverezésben járatos muszlim katonasággal. Magyarán a katonai repertoár bővítése érdekében integrálták ezt a komponenst is.

Ez a folyamat persze fordítva is működött, és Kasztília, de Aragónia uralkodói is szert tettek muszlim harcosokra, "lovagokra" a seregeikben. Sőt Kasztília esetében a magas státuszú granadaiak integrációja is meg lett könnyítve, így királyaik "Mór Gárdája" (Guarda Morisca) a jellemzően önkéntes áttérések melegágyaként, egyben a királyi hatalom támaszaként szolgált.

Egyébként Kasztíliában a "mórok" mellett a keresztény uralom alatti muszlimok (mudejar) is katonáskodni voltak kötelesek. Tiltakoztak is, amikor az uralkodó a Granada elleni hadjárathoz nem vette őket igénybe, és pénzzel kellett megváltaniuk a katonáskodást. :-)

Ezzel kapcsolatban most olvastam Andrew Hessnél (Forgotten Frontier), hogy a marokkói expedíció tagjai között a spanyol volt a közlekedőnyelv. :-)

Mintegy 9000 tevével indult a vállalkozás, ami a mintegy 1500 mérföldes, 135 napig tartó embertelen távot egyes vélemények szerint az állomány felének elvesztésével tudta le.

Hess az ibero-marokkói térséget egyfajta egységnek veszi, amit véglegesen csak a moriszkók kiűzése oszt föl elzárva egymástól a keresztény Ibériai-félszigetet és Észak-Afrikát, ezzel betetőzve a reconquistát.

A Szaadi dinasztia egyébként Erdély uraihoz hasonlatosan igyekezett lavírozni egyrészről a spanyol-portugál fél, másrészt pedig az oszmánok (Algíri beglerbég) vigyázó tekintete mellett. Spanyolországi eredetű muszlim fegyveresek pedig mind a marokkói, mind a velük ellenséges oszmán seregekben harcoltak, sőt volt példa arra is, hogy a marokkóiakat eláruló, s az oszmánokhoz pártoló spanyolországi muszlimok átállása okozott nagy vereséget.