Keresés

Részletes keresés

Theorista Creative Commons License 2013-09-10 10:43:25 474

Erre van valami gyakorlati bizonyíték is? Amennyire én tudom a kanócot kémiai úton kezelték, ami miatt nem nagyon "szikrázott" (a lignint kivonták a kender, vagy len zsinórból) és a salétrommal kezelt kanóc egyenletesen égett. Kis nyirkosság nem oltotta ki. Komolyabb esőben meg szerintem semmilyen elöltöltős fegyver nem üzemelt kielégítően. (Hacsak nem furkósbotként, közelharcban.)

 

Ettől még persze igaz, hogy a kanócos fajtával az izzó szál miatt veszélyesebb és kényelmetlenebb volt a bánás, mint a biztonságosabb kovással, de ettől még "tűzhatékonyságban" a kanócos ott volt a szeren.

 

A kovás szerkezetnek is volt ugyanakkor gyenge pontja. A szikrázó lemez és a kő csak megfelelő állapotban adott elegendő szikrát a begyújtáshoz.

 

 

Ezért aztán annak is oka van (technológiai és szervezeti-igazgatási egyaránt), hogy a kovás fegyverek tulajdonképpen csak kb. 1660 után kezdenek széles körben elterjedni gyalogsági fegyverként.

Carolus58 Creative Commons License 2013-09-10 08:48:09 469

és szerinted ezt hogyan oldották meg?

A hozzászólás:
Törölt nick Creative Commons License 2013-09-10 08:16:35 467

Egy zápor miatt, vagy akár csak egy magas páratartalmú közegben a gyutacs nyirkos lett, szélben pedig izott, szikrát szórt.

Előzmény:
Theorista Creative Commons License 2013-09-10 07:38:11 466

Kifejtenéd kicsit konkrétabban gyakorlati példával illusztrálva mire is gondolsz? Egy fél mondat általában a szélről, meg az esőről nem sokat mond.

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!