Keresés

Az akció maga pedig egy vakmerő, de azért jól előkészített rajtaütés volt. Mivel a portugálokat értesítették a franciák érkezéséről, ezért elvben nem lehetett volna meglepetés, mivel várták őket. Viszont a napokig tartó megfeszített őrködés ellenére sem kerültek szem elé, így a portugálok ébersége lanyhult. A hadihajókat is visszavontatták az öböl belsejébe, miután a kormányzó biztosította az admirálist, hogy a magaslatokon elhelyezett őrségek mindenfajta mozgást a tengeren jó előre jelezni fognak. Ez nem jött be.

Duguay-Trouin mélységméréseket végeztetett a part közelében, majd éjjel indult a kikötő szűkülete felé, ahová a hajnali pára jótékony leple alatt érkezett meg. A portugálokat ez teljesen meglepte, a helyőrségeket sem tudták időben riadóztatni, így csak az éppen jelen lévő maroknyi ember vette tűz alá a sorban érkező francia hajókat. Ezek, bár jelentős károkat szenvedtek az erődök ágyúitól, mégis behatoltak az öbölbe, ahol a kis szigeten lévő erődöt gyorsan megszállták, majd a hajókat a parttal szemben fölsorakoztatva parttra tették az embereket. A védők között teljes volt a zűrzavar, a kormányzó erélytelen embernek bizonyult, így a portugálok tanácstalanul védték a pozíciójukat, a város egy része pedig közben francia kézre került. A nap végén pedig, némely hivatásos tiszt ellenkezése dacára, a kormányzó, miután a milicisták egy része megfutamodott a posztjáról, kiürítette a várost. A falakon túl táboroztatta a túlerejű erőit, miután az éj folyamán elképesztő fejetlenségben vonultak ki a portugálok, akkora volt a pánik.

A Riói-öböl

Pár dolgot pontosítanék. A flotta 7 sorhajóból, öt fregattból, egy galiotból és három bomb-ketchből állt. Plusz Lisszabon előtt elkapott egy kis angol hajót hozzájuk.

A portugáloknak éppen egy konvojuk volt Rióban, amit négy sorhajó kísért. Ezek az öböl bejáratát védő két erőddel együtt eltorlaszolták a bejáratot, és tüzükkel könnyedén meghiúsíthatták volna a franciák áttörési kísérletét.

Boxer írása, ami a wiki szócikk alapját is adja pontosabban is megadja a védők erejét. Eszerint azoknak valószínűleg mintegy 1000 reguláris gyalogosuk, 2000 tengerészük, 4000 milicistájuk és további 7-8000 feketéjük volt. (A polgárság az előző évben verte vissza Du Clerc francia korzárexpedícióját, így némi tapasztalatuk is volt. A feketék is részt vettek legalább részben a harcokban.) A védők között volt az uruguayi Sacramento portugál kolóniájából kimenekített veterán terco katonasága is.

A franciáknak többszáz a tengeri úton megbetegedett katonája csak könnyebb szolgálatot tudott ellátni. Kb. 3300 teljes értékű emberük volt.

Ami pedig a zsákmányt illeti: 610 000 cruzadót, száz láda cukrot, 200 marhát alkudtak ki, de a franciák az általuk a polgároktól elzsákmányolt áruk és hajók visszavásárlására is lehetőséget adtak, s hogy a kor sajátos szellemiségét érzékeltessük, a franciák még a lőporuk egy részét is eladták a portugáloknak a megállapodás nyélbe ütése után. :) A kikötőben talált egyik angol east indiamanért cserébe pedig egy 3500 fontos Londonban lehívható váltót kaptak. Duguay-Trouin nem volt kegyetlen ember, így miután elérte célját gesztusokat is tett a legyőzöttek felé. A jezsuita missziót kifosztó embereit megbüntette és a kegytárgyakat, bútorokat visszaadta nekik.

A haszon mértéke elsősorban azért tűnhet aránytalannak, mert ez egy igen nagyszabású, rendkívül költséges expedíció volt, amihez a szokásos támogatói kör nem is volt elégséges. Lajos Sándor, Toulouse grófja, a Napkirály törvényesített gyermeke, Franciaország Admirálisa volt az egyik fő külső támogatójuk.

A visszaúton pedig januárban a flotta hatalmas viharba keveredett az Azori-szigetek magasságában és két hajó, közte az egyik sorhajó (Magnanime-74 ágyús), a zsákmány jelentős részével együtt elsüllyedt. A wiki szócikk nem tesz említést a két Peruba küldött hajóról, pedig azok, miután jónéhány hónappal a flottát követően visszatértek Franciaországba, szép hasznot hajtottak a hatalmas erkölcsi siker mellé. (Ne feledjük ezekben az években Franciaország nem sok mindennek örülhetett.) Vagyis mintegy 600 000 livre elvesztése mellett is mintegy 92%-os hasznot hozott a vállalkozás.

showtimes 2013.09.01 20:36:35 ©
1299

kicsit csodálkoztam a szállított sereg méretén az akkori hajók befogadóképessége miatt, s rákerestem (az angol wiki szerint) 12 hajó, 6.000 fő - a portugáloknak  7 hajója, 5 erődje és 12 ezer embere volt (a zsákmányból megduplázta a bevételt, ami azért Drake és társaihoz mérten nem extra)

- a hadműveletet nem írják le, de nyilván az erőfölényével élve először a hajókat győzte le, vagy üldözte el, aztán szépen sorban, egyesével ostromolta az erődöket... a széttagolt ellenség ellen mindenütt erő és tűzfölénnyel rendelkezett.

Előzmény: Theorista (1298)

Theorista 2013.09.01 20:21:56
1298

Az volt. Tisztes foglalkozására nézve korzár, azaz szerződéssel kalózkodó személy, aki békeidőben kereskedelemből tengődött. XIV. Lajos alatt szerencsére nem kellett sokat kalmárkodnia, legalábbis nem a saját portékával. :-)

Több mint 300 angol-holland hajót fogott el pályafutása alatt, és csak a flamand származású kalózkirály Jean Bart vívott ki nála nagyobb hírnevet a francia tengeri haramiák közül. (Na jó, ezek a kapitányok igazából úriemberek voltak. Annak is tekintették őket.)

A Rió elleni kalandban másfél tucat hajót és sokezer főnyi expedíciót vezetett. A britek szerencsétlen Quebec elleni invázióját nem számítva tudomásom szerint ez volt a spanyol örökösödési háború legnagyobbszabású Európán kívüli hadművelete. Ráadásul a jelentős portugál túlerő és erős védelmi pozíció ellenére teljes francia sikerrel járt. Azért ez nem semmi.

Előzmény: showtimes (1297)

showtimes 2013.09.01 19:31:00 ©
1297

később is voltak érdekes területi megállapodások, pl. az oroszok bagóért eladták Alaszkát, pedig már ez a XIX. század második felében történt... pedig, ha tudtak volna az aranyról :D   vagy, ha a cári adminisztrációnak minimális tratégiai érzéke van, akkor minimum az Aleut-szigeteket megtartják...

az említett francia nagy zsivány lehetett, ha vállalta a Tűzföld megkerülésének kockázatát...

Előzmény: Theorista (1296)

Theorista 2013.09.01 18:23:17
1296

Bár még mindig igen jövedelmező volt a cukor, de a XVIII. századra már megfizethetőbbé vált. Duguay-Trouin riói kalandja (ami amúgy elképesztő sztori) során szerzett hadisarc egy része a raktárakban már készen lévő cukor volt. Ezt berakodta két zsákmányolt portugál kereskedőhajóba és nem Franciaországba küldte őket, ahol a cukorért már nem kaphatott volna akkora árat, hanem a perui spanyolokhoz, akik ezüsttel fizettek érte. Ez a húzása hatalmas hasznot hozott a francia vállalkozóknak.