Keresés

Bár még mindig igen jövedelmező volt a cukor, de a XVIII. századra már megfizethetőbbé vált. Duguay-Trouin riói kalandja (ami amúgy elképesztő sztori) során szerzett hadisarc egy része a raktárakban már készen lévő cukor volt. Ezt berakodta két zsákmányolt portugál kereskedőhajóba és nem Franciaországba küldte őket, ahol a cukorért már nem kaphatott volna akkora árat, hanem a perui spanyolokhoz, akik ezüsttel fizettek érte. Ez a húzása hatalmas hasznot hozott a francia vállalkozóknak.

persze, mert nem területben, hanem jövedelemben gondolkodtak akkor - s a nádcukrot kis túlzással aranyárban mérték akkoriban

Érdekes, hogy a Kanári-szigetek bennszülött (berber eredetű) lakossága a hispán hódítók érkezte idején nem ismerte a fémeket. Ennyire közel Európához és Észak-Afrikához ez számomra kicsit furcsa.

Ami még a portugálokat illeti, Tengerész Henrik évtizedes tevékenysége alatt a kereskedelmi haszon még nem igazán ellensúlyozta a befektetett erőfeszítéseket, így a portugálok már csüggedni kezdtek, amikor sikerült a Guineai kereskedelemre rátenniük a kezüket.

S hogy a termelés is mennyire fejlődött az látható abból, hogy a korona jövedelme Madeira cukrából az 1506-os 20 000-ről 1518-19-re 50 000 cruzadóra nőtt.

Egyébként a cukornád igen jövedelmező maradt a későbbiekben is, hisz a spanyol örökösödési háború végén, amikor a franciák a britekkel egyezkedtek a békéről, a franciák a karibi cukortermelő gyarmataikat fontosabbnak tekintették Kanadánál. Volt is valami olyasmi mondásuk, hogy Kanada csak hóval borított négyzetmérföldekben bővelkedik. :-) (Persze ez csak vicc, hisz a prémek fontosak voltak.)