Keresés

Érdekes, hogy a Kanári-szigetek bennszülött (berber eredetű) lakossága a hispán hódítók érkezte idején nem ismerte a fémeket. Ennyire közel Európához és Észak-Afrikához ez számomra kicsit furcsa.

Ami még a portugálokat illeti, Tengerész Henrik évtizedes tevékenysége alatt a kereskedelmi haszon még nem igazán ellensúlyozta a befektetett erőfeszítéseket, így a portugálok már csüggedni kezdtek, amikor sikerült a Guineai kereskedelemre rátenniük a kezüket.

S hogy a termelés is mennyire fejlődött az látható abból, hogy a korona jövedelme Madeira cukrából az 1506-os 20 000-ről 1518-19-re 50 000 cruzadóra nőtt.

Egyébként a cukornád igen jövedelmező maradt a későbbiekben is, hisz a spanyol örökösödési háború végén, amikor a franciák a britekkel egyezkedtek a békéről, a franciák a karibi cukortermelő gyarmataikat fontosabbnak tekintették Kanadánál. Volt is valami olyasmi mondásuk, hogy Kanada csak hóval borított négyzetmérföldekben bővelkedik. :-) (Persze ez csak vicc, hisz a prémek fontosak voltak.)

A nagy földrajzi felfedezések történetében érdekes szerepe volt az atlanti-óceáni szigeteknek. A Kanári-szigetek gyarmatosítását a normann Jean de Béthencourt kezdte meg, 1402 és 1406 közt 4 szigetet foglalt el a 7-ből, először magának majd Kasztíliának. Tengerész Henrik ( 1394-1460 ) portugál herceg expedíciói több szigetcsoportot fedeztek fel. A Madeira-szigeteket Joao Goncalves Zarco fedezte fel, 1418-ban Porto Santo, 1419 Madeira, 1422 Selvagens szigetet, be is telepítették a portugálok. 1427-ben Goncalo Velho fedezte fel az Azori-szigeteket, 1432 betelepítették. 1455 Luigi de Cadamosto fedezte fel a Zöld-foki szigeteket, 1461-1462 Diego Afonso kapitány betelepítette őket.