Keresés

A XIX-XX. századi ipari társadalom népességrobbanása nem egyformán érintette a társadalmak valamennyi csoportját. A periférián lévő csoportok nem ugyanúgy reagáltak erre a folyamatra, mint a nagyvárosok és magterületek népessége. Ott, ahol az indián népesség része volt ennek (mondjuk Mexikó és Peru) ott az indiánok aránya követte a társadalom egészének expanzióját. Másutt meg nem, lásd például Argentína, ami ráadásul kedvező éghajlata és viszonylagos fejlettsége okán nagyban vonzotta az európai bevándorlókat is.

Arról ne is beszéljünk, hogy pont a központi területeken (Mexikó-város és tág környéke, Yucatán-félsziget, Honduras - volt maya területek, vagy Peru, Bolivia - a volt inka területek) a "fajtiszta indiánok" aránya még mindig elképesztően magas, sőt messze többségben vannak. (2/3-os esetleges népszavazást simán nyernének... ) Ezzel szemben, pont a Berkeley egyetem és országa területén ugye eltűnt az őslakosság 99%-a... 

Azért én óvatosan bárnék bármilyen adattal és az arra épített érvvel, ami a 60-as, 70-es évek Berkeley egyeteme tett közé a koraújkori indián populáció kapcsán. (lásd az általad belinkelt táblicskut. ) Nem akarok részletekbe belemenni, de nagyon komoly hiányosságai voltak az ott felállított modelleknek. pl. régi emlékeim alapján olyan abszurd számai jöttek ki, ami alapján a törzsi termelési viszonyok között élő Santo Domingo szigetén élő indiánok 1492-ben annyian voltak, mint ma, az ipari korszakban. (8 Millió talán? - tévedés jogával.)

Summa summarum, a Berkeley iskola sokkal járult hozzá a történelmi tévedések és a fekete-legenda terjesztéséhez. 

Ebben a fórumban ki lett már tárgyalva korábban, hogy a korai konkvisztádorok tagadhatatlan indiánirtásai eltörpültek a járványok okozta halálozásokhoz képest. Emiatt az ő tevékenységük csak lábjegyzet lehet abban a sztoriban, ahogy az indiánokat a betelepülő/behurcolt lakosok fölváltották.

Új-Mexikót, Nevadát nem a konkvisztádorok korában hódították meg, hanem később, amikor már egészen más módszerek voltak használatosak. Ráadásul ritkán lakott, értéktelen perifériáról volt szó (Mexikó központi területeihez képest).

( a földműves, vadász különbség természetesen tény).

A konkvisztádorok népirtó módszerei mellett jöttek az európai betegségek - a kettő együtt töredékére apasztotta a központi területek indián őslakosságát. A félvérek túlélési esélyei sokkal jobbak voltak, ezért ők alkotják ma a népesség többségét.

Ezzel nem igazán értek egyet. A mai népességösszetétel nem töretlen folyománya az egykori indiánirtásoknak, legalábbis abban az értelemben nem, hogy az indiánok a konflikusok elől ameddig lehetett visszább húzódtak a peremekre, ahol háborítatlanabbul, de kedvezőtlenebb adottságok között élhettek tovább. Ez Ausztráliában is így történt amúgy. Emiatt, meg a primitívebb életmód miatt, a népességük számaránya nagyon gyorsan elmaradt a földműves európaiakétól. Különösen a folyamatos nagyarányú bevándorlások mellett. A korábbi földműves indián magaskultúrák népe pedig megőrizte máig jelentős számát.

Ezeknek a földműves közösségeknek a szaporodási rátája is jóval magasabb, mint a vadász-gyűjtögető csoportoké. (Vagy akár a kezdetlegesebb földművelést folytatóké.)

Egyébként meg az USA legnagyobb indián közösségei délnyugaton (Új-Mexikóban, Alaszkát hagyjuk figyelmen kívül) vannak. Az USA területén a spanyolok egész sor missziót hoztak létre, ahol az indiánok a gyarmati társadalomba integrálódtak. Ezek jóval nagyobb mértékben éltek túl, mint a szabad, vagy vad indiánok.