Keresés

Hogy egy kicsit érzékelhessük a kereskedelem fontosságát a XVI. század fordulója tájékán Portugália számára talán elég annyit megemlíteni, hogy 1506-ban a korona rendes jövedelmei 173 000 cruzadót tettek ki, míg csak La Mina kereskedelmi lerakata (Aranypart, mai Ghána területén) 410 kg arany hasznot, azaz mintegy 120 000 cruzadót hajtott évente, s ha ehhez Afrika más részeinek aranyát is hozzátesszük, akkor mintegy 700 kg, azaz 200 000 cruzadót kapunk. A teljes ázsiai fűszerkereskedelem pedig további 135 000 cruzádót hozott. Emelett az atlanti szigeteken lévő cukornád ültetvények haszna, a nyugat-afrikai rabszolga és fűszerkereskedelem, továbbá a brazilfa is jelentős tételek voltak.

Nem csoda, hogy a Guineai térség mesés gazdagsága ösztönözte a portugálokat, meg persze az ellenlábasaikat is, így Portugália teljes gőzzel a kereskedelmi birodalom építése felé fordult, s a szerencsétlen perszonálunióig igyekezett az európai ügyektől távol tartani magát.

Egy kis pontosítás. Igazából Tanger portugál bevétele volt gazdaságilag fontosabb, nem Ceutáé.

A kasztíliaiak egyik utolsó régivágású keresztes hadjárata az 1509-es volt, amiben Pedro Navarrót a legkatolikusabb kasztíliai város Toledó érseke, a 73 esztendős Cisneros bíboros is elkísérte Orán falai alá. Tulajdonképpen ő volt az egyik legfőbb szervező és propagáló. Szép látvány lehetett, amint az aggastyán Toledó ezüst keresztjével öszvérháton kísérte a csapatokat. Ő még ugye Konstantinápoly eleste előtt született, így egész életét a keresztes hadjáratok szervezése kísérte.

Kolombusz számára a főcél a hatalom és a pénz volt. Elképesztő feltételeket szabott mielőtt nyugatra indult, gyakorlatilag ő akart a felfedezett területek hűbéres királya lenni és örökiteni hatalmát, dinasztiát alapítani. Nem csoda, hogy ennyi visszautasítást kapott és csak az 1492-es győzelem utáni eufóriában kapott támogatást.

Ez eleinte lehetett így, később a cél az egyén számára a meggazdagodás, az állam számára pedig pénz szerzése a kiadásokra, főleg a folyamatos háborúzásra.

Egyébként Hamdani írásában a fölfedezések egyik fő motiváló tényezőjeként a keresztes lelkesedést, illetve a János pap és a nagykán utáni kutakodást tartja. Eszerint a reconquistán edződött hispánok a muszlimok elleni harcukban a legendás keleti keresztényekkel akartak szövetségre lépni, hogy két tűz közé szoríthassák a hitetleneket. A kereskedés csak mint a költséges expedíciók finanszírozására szolgáló "melléktevékenység" gyanánt jött a képbe.

Számos példával igyekszik alátámasztani a keresztes mentalitás döntő jelentőségét a korai fölfedezésekben. Például Almeida tervét Mekka bevételére, hogy Jeruzsálemre cserélhessék azt el később, vagy Kolumbusz azon elképzelését, hogy az újonnan fölfedezett területek kincseiből fölszerelt hatalmas sereggel vegyék vissza Jeruzsálemet stb.

Mindenesetre a portugálok Ceuta bevételével a szaharai karavánutak egyik végálomására tették rá a kezüket, s kicsiben ezután megvalósították a nyugat-afrikai források tengeri úton való elérésével, valamint a muszlim közvetítők kikapcsolásával, a későbbi indiai-óceáni gyakorlatukat.

Azért portugálok minden elismerést megérdemelnek. Kis ország létükre gyarmatosítottak Brazíliában, Afrikában és megvédték támaszpontjaikat az araboktól, törököktől és más népektől. Még arra is volt energiájuk, hogy segítsenek az etióp keresztényeknek a muzulmán hódítok ellen.