Keresés

Egyébként Hamdani írásában a fölfedezések egyik fő motiváló tényezőjeként a keresztes lelkesedést, illetve a János pap és a nagykán utáni kutakodást tartja. Eszerint a reconquistán edződött hispánok a muszlimok elleni harcukban a legendás keleti keresztényekkel akartak szövetségre lépni, hogy két tűz közé szoríthassák a hitetleneket. A kereskedés csak mint a költséges expedíciók finanszírozására szolgáló "melléktevékenység" gyanánt jött a képbe.

Számos példával igyekszik alátámasztani a keresztes mentalitás döntő jelentőségét a korai fölfedezésekben. Például Almeida tervét Mekka bevételére, hogy Jeruzsálemre cserélhessék azt el később, vagy Kolumbusz azon elképzelését, hogy az újonnan fölfedezett területek kincseiből fölszerelt hatalmas sereggel vegyék vissza Jeruzsálemet stb.

Mindenesetre a portugálok Ceuta bevételével a szaharai karavánutak egyik végálomására tették rá a kezüket, s kicsiben ezután megvalósították a nyugat-afrikai források tengeri úton való elérésével, valamint a muszlim közvetítők kikapcsolásával, a későbbi indiai-óceáni gyakorlatukat.

A portugálok legnagyobb tette valószínűleg az eretnek hollandusok elleni sikeres ellenállásuk volt. Mondjuk ebben szerencséjükre szolgált, hogy gyarmati hadseregüket aránytalanul nagy mértékben bennszülöttekkel töltötték föl, akik a trópusokon jobban ellen tudtak állni a betegségeknek, mint az európai holland katonák. Sőt, nemrég olvastam, hogy Brazíliában keverék, illetve fekete katonák is lehettek egységparancsnokok. Mindennek a netovábbjaként még nemesi címet is kivívhattak maguknak.

Az indiai-óceáni harcaik során már a kezdetektől fogva alkalmaztak helyieket, (jórészt hindukat) a hajóikon, csak a parancsnokok és tüzérek maradtak többnyire európaiak.

Azért portugálok minden elismerést megérdemelnek. Kis ország létükre gyarmatosítottak Brazíliában, Afrikában és megvédték támaszpontjaikat az araboktól, törököktől és más népektől. Még arra is volt energiájuk, hogy segítsenek az etióp keresztényeknek a muzulmán hódítok ellen.

Érdekességképpen még megemlítem a munkából, hogy állítólag egy Ibn Madzsid nevű kálikuti muszlim kormányos vezette Vasco da Gama hajóit Malindiből Indiába. A muszlimok hajózási tudományáról is ír összefoglaló jelleggel egyébként.

Sőt, az oszmánok tizenhatodik századi nyugat-magrebi előnyomulásának is egyik fő okaként az Amerikába való eljutást említi, ami számomra egy kicsit fantasztikusnak tűnik. A marokkói Sza'adi dinasztia gátolta volna meg az oszmánokat ebben a hispánok támogatásával.