|
|
 |
Dájnama
2013-08-22 10:05:03
|
371
|
Valamilyen rendellenesség kell ahhoz, hogy előidéződjék a gyulladás, de ez sokszor olyan banális, hogy követhetetlen. Pl. az alkohol bizonyos fehérjékből egyfajta emulgeálódást vált ki, ennek eredményeképpen kis fehérjedugók képződhetnek, amik, ha éppen a hasnyálmirigy kivezető csövéhez kerülnek, akkor azt leszűkíthetik, netán elzárhatják, és máris beindul a lent említett folyamat, vagyis az emésztő enzimek már a kijutásuk előtt, bent a szervben aktiválódnak. Ezért van a pancreatitisre hajlamosaknál teljes alkoholtilalom. Nem mennyiségi, hanem teljes, mert ha megvan ez a hajlam, akkor egy csepp szesz is elég a folyamat elindításához.
Hasonlóan, kisebb-nagyobb (akár egészen mini, más panaszt nem okozó) epekövek is előidézhetik ugyanezt. Avagy a kivezető "cső" fejlődési hibája, pl. megtörtsége, veleszületett szűkülete stb. Ez esetleg évtizedekig sem okoz gondod, de ha egyszer igen, akkor utána már mindig, mert a lezajlott, és gyógyult gyulladás nyomán keletkező hegek tovább szűkítik-torzítják a szervet.
A pancreas enzimjei egyébként nem csak úgy termelődnek bele a vakvilágba, hanem egy igen szellemes mechanizmus révén mindig csak pont annyi, és az a típus "jön ki" (és "kint" aktiválódik), ami a bekerült ételfajta megemésztéshez szükséges. Közismert példája ennek az inzulin (amit szintén a hasnyálmirigy termel, a Langerhans-szigetek béta-sejtjei által). Ha valaki cukros dolgot eszik, akkor a hasnyálmirigy gyorsan sok inzulint "küld ki", ami hamarjában lebontja a cukrot. Ha nincs szénhidrát-fogasztás, magától nem jön az inzulin (mármint az egészséges alapesetben). Ugyanígy érkezik pl. a fehérje-, zsírbontó enzim is. Tehát normális működés esetén ezekből soha nincs túltermelési válság, hanem a kereslet-kínálat egyensúlya működik.
Viszont, amennyiben megborul az egyensúly, pl. "bent maradnak" az enzimek (és már a szervet emésztik), "kintről" még mindig az az ukáz jön, hogy "gyorsan ide az enzimet, mert itt a kaja!", amire bent még több termelődik, azonban szintén bent marad... és így tovább.
Ezért vezet sok esetben a pancreatitis cukorbetegséghez, mert a gyulladás elpusztítja a Langerhans-szigeteket, aztán már nem marad, ami inzulint termeljen, hanem kívülről kell azt bevinni. Hasonlóan pusztulhatnak a többi enzimtermelők is, ilyenkor van szükség a későbbiekben az emésztéshez a Pangrolra, Dipankrinra, hasonlókra.
A hasnyálmirigy-gyulladás fájdalma egyébként elég jól elkülöníthető más hasi fájdalmaktól, bár ennek is vannak különféle változatai. Ha valakinek a pancreas farki része hajlamos a gyulladásra, akkor a bal bordaív alatt, a hátba sugárzóan van egy jellegzetes öveszrű szorítása. Ahol a pancreasfej szokott begyulladni, ott pedig inkább a jobb bordaív alja felé támad egy igen markáns, összehúzó görcs, "mintha a gyomor mögött" lenne. Egészen más, mint a "nehéz gyomor". Akinek egyszer volt, már nem téveszti össze mással sajnos.
|
|
 |
Törölt nick
2013-08-22 08:36:59
|
370
|
Nem szükséges semmilyen rendellenesség a gyulladáshoz. A gyulladás pedig a szó szigorú értelmében nem is gyulladás, hanem szövetelhalás. Arról van szó, hogy az emésztőenzimek rosszkor/rossz helyen aktiválódnak és ezért elkezdik a szövetet emészteni, ami ettől elhal. Ez azonnal tünetet okoz, tehát el lehet kapni időben, de igen, ahogy írod, eljuthat a dolog egy olyan pontig, amikor már a műtét sem biztos, hogy segít. És nem, nem áll le az enzimtermelődés, ez innentől egy láncreakció, vagy inkább ördögi kör.
A láncszem nem hiányzik, a gyomrod is termel gyomorsavat, akkor is, ha túl sok van, tej is folyamatosan termelődik a szoptató anyák mellében, akkor is, amikor nem tudnak szoptatni, be is tud gyulladni gyönyörűen, de ettől még a tej termelődik tovább.
A vérértékek mindig megemelkednek, ha valamiből túl sok van. Nem hiszem, hogy elraktározódik, egyszerűen amiből túl sok van a szervezetben, abból túl sok lesz a vérben is.
A Bilagit egy teljesen másmilyen gyógyszer és nem, a "nehéz a gyomrom" érzés nagyon távol van a hasnyálmirigy-gyulladás fájdalmától. A hangsúly pedig azon van, hogy a gyógyszer nem cukorka, sosem szabad eltérni a betegtájékoztató / kezelőorvos utasításától, ha pedig panasz van, akkor orvoshoz kell menni minél előbb. |
|
A hozzászólás:
 |
Marzi
2013-08-22 00:03:43
|
369
|
Tehát előbb jön a rendellenesség, és azt követi a gyulladás, ami esetleg tovább ronthatja az enzimek kiürülését. Mire pedig a gyulladás lázzal, fájdalommal, tehát tünetekkel jár, addigra az emésztő enzimek már akkora kárt okozhattak a hasüregben, magában a hasnyálmirigyben és a környezetében, ami rosszabb esetben visszafordíthatatlan és akár halálos is lehet.
Azért az a láncszem még mindig hiányzik, hogy mitől van akkora megemelkedett számuk ezeknek az enzimeknek.
Továbbra sem világos, hogy miért nem áll le az enzimtermelés, ha egyszer gyulladt, beteg a hasnyálmirigy? Vagy ez a megemelkedett számú enzim még a gyulladás kialakulása előtt termelődött, csak nem jutott el a belekbe, felhalmozódott valahol, és a véráramba bekerült valamilyen módon, hiszen a laboreredmény mutatja az enzimszámot?
Az enzimek tehát, ha a belekbe kerülnek, a helyükre, akkor elhasználódnak az emésztési folyamatban, a nagyságuk egy viszonylag állandó érték, és a tápanyagokkal együtt bekerülve a véráramba kimutatható ez az érték. Ha nem kerülnek be a belekbe, akkor felhalmozódnak valahol? Ezért emelkedett a számuk?
Konklúzió:
Valamilyen oknál fogva a belekben tehát nincs emésztőenzim, ezért nehéz a gyomrom, rosszul érzem magam, beveszek kis Bilagitot vagy Dipankrint, mint szoktam, mikor ilyen a közérzetem, és halvány lila sejtelmem sincs a szörnyű betegségről, ami a háttérben zajlik. Mire a tünetek komolyabbra fordulnak, már menthetetlen vagyok. Ez egy őrület!
Ez a dr. Hegyi Péter pedig nagyon szimpatikus ember. Az ígéretes kutatómunka mellett játékvezetés, néptánc, 5 gyerek. Ez igen. Csak gratulálni tudok.
És még valami. Nem tudom, elég világos voltam e, nem tudom, hogy el kellene e mélyednem ennyire a hasnyálmirigy témában, de mindenesetre hálás vagyok az eddigi beírásokért. |
|
|
Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!
|