Keresés

Részletes keresés

A hozzászólás:
Juraviel.Ihuan.Bedvin Creative Commons License 2013-08-18 23:27:32 3698

Nem ismerem az elő- és utózmányokat a Vadászokon kívül, így érdemben a bennük foglalt tartalmakról nem tudok nyilatkozni, de kétlem (ahogy mondtam már párszor), hogy Herbert az összetett gépi intelligencia vonalán mozgott volna (inkább genetika, vallás). Hiába van bármiféle emberi vonása a gépeknek az utódok könyveiben, irományaiban, mikor a Káptalanház utolsó fejezetében a két öreg Arctáncoltató (egyértelműen!) és nem lesznek egy kötettel később robotok, gépek (pláne nem olyanok, akikről egy szó sem esik a Káptalanházban). Ez, ha összeszakad az univerzum, akkor sem lehetséges, bármilyen körmönfont is az érvelés. A meg nem írt befejező kötet szerves egységet alkot, pont úgy, mint az első három könyv, a negyedik csak átvezető.

 

Herbert műveit mélyen áthatja az iszlám és annak "misztikus" ága, a szúfizmus, valamint a zen buddhizmus.  Nem is csodálom, ha a fiú és a haverja még a fáradtságot sem vették, hogy megértsék.  Nem véletlen, hogy későbbi Dűne könyvek messze nem olyan népszerűek, mint az első.

 

Az állítólagos tervezetről annyit, hogy Vadászaiban van egy kés, amit Fenring gróf döfött Paul hátába egy összeesküvés során, ebből klónozzák-"gholázzák" a Báró "nevelte" gonosz Pault (már ez agyrém). A Dűne azzal végződik, hogy Fenring meglátja Paulban a nagyságot és nem bántja, pedig megtudná ölni. Miért tenné ezt később Frank Herbert? Erre ezt beleteszik, majd, mintegy felülírva az Apa nyomdokait, megírják a Paul, a Dűne fiában is. Már ez el kellene, hogy gondolkoztasson, hogy a lezárás inkább egy fanfic, vagy ahogy lentebb írták egy alternatív befejezés, aminek semmi köze az eredeti műveknek.

 

Leto Arany Ösvénye, ahogy előbb olvashattad, hozzá köződik, mert ő alkotta, véget is fog érni, és igen eljön a Kralizec is. Viszont az ok, amiért létrehozta, egyértelműen benne van az Istencsászár c. kötet filozófiájában (és még köszönő viszonyban sincs az utódokéval). 

 

"– Miért csinálod azt, amit csinálsz? – A kérdést jól fogalmazta meg.

– Meg akarom menteni az embereket.

– Milyen embereket?

 – Az én definícióm bárki másénál tágabb – még a Bene Gesseriténél is, pedig ők azt hiszik, hogy definiálták, mi az emberi. Én az egész emberiség végtelen fonaláról beszélek, mindenféle definíció szerint.

 – Azt akarod mondani… – Sionának túlságosan kiszáradt a szája, hogy beszélni tudjon. Próbált egy kis nyálat összegyűjteni. Leto látta a szájmozdulatait a maszk mögött. De a kérdése így is világos volt, Leto tehát nem habozott a válasszal.

– Nélkülem mostanra * egyetlen ember sem lenne, sehol. És az út, ami ehhez a pusztuláshoz vezetett, ocsmányabb volt, mint amit egyáltalán el tudsz képzelni.

 – A te állítólagos jövőbelátásod – mondta megvetően Siona.

– Az Arany Ösvény még mindig nyitva áll – szólt Leto.

– Nem bízom benned!

– Azért, mert nem vagyunk egyenrangú felek?

– Igen.

– De függünk egymástól.

 – Mi szükséged lenne neked énrám? – Ó, a helyében bizonytalan ifjúság felkiáltása. Leto érezte a függőség titkos kötelékeiben rejlő erőt, és kényszerítette magát, hogy kemény legyen. A függőség a gyengeség melegágya!

– Te vagy az Arany Ösvény – mondta Leto.

– Én? – suttogta Siona elhalón.

– Olvastad azokat a feljegyzéseket, amiket elloptál tőlem – szólt Leto. – Én ott vagyok bennük, de te hol vagy? Nézd meg, én mi mindent létrehoztam, Siona. De te, te nem tudsz semmit alkotni, csak magadat.

– Szavak, újabb csalóka szavak!

– Én nem szenvedek attól, hogy imádnak, Siona. Én attól szenvedek, hogy nem értékelnek. Talán… Nem, benned nem merek reménykedni.

– Mi a célja azoknak a feljegyzéseknek?

– Egy ixi gép rögzíti őket. Egy napon majd rájuk bukkannak. És gondolkodásra fogják késztetni az embereket.

– Egy ixi gép? Te megszeged a Dzsihadot!

– Ez is lecke. Növelik azoknak a dolgoknak a számát, amit gondolkodás nélkül csinálhatunk meg. És a gondolkodás nélkül csinált dolgok jelentik az igazi veszélyt. Nézd csak, mennyit mentél a sivatagban, anélkül, hogy, eszedbe jutott volna föltenni a maszkod."

 

[* Vagyis már a beszélgetés idejére, mikor még nincs Szétszóródás és a Sokarcú Ellenség, ebből szerintem az következik, hogy az ok a múltban keresendő, vagyis az emberiség egy olyan mentalitásában, amit Leto ki akar küszöbölni, lényegében erről szól az egész kötet.] 

 

Lentebb ezt is kifejtettem, hogy az ok a múltban keresendő. Olvasd el újra az Istencsászárt figyelmesen, és ezt nem azért mondom, mert fölényeskedni akarok, de amiket itt olvasok, és valószínűleg az utódok "alapozták" meg, egy nagy katyvasz. HA erre nincs időd, elég csak a fejezetprológokat. Leto célja éppen a Szétszóródás volt, és az abban létrejövő új erők.

 

Herbert filozófiájának magva és lényege ebben az "átvezető" kötetben van benne, hogy mit tart az emberi gondolkodás és társadalmak hibájának, hogy mennyire hibának tartja a változás elleni ellenállást, a megszokásokat, de azt is, ha a múlt erényeiből és hibáiból nem tanulunk. És Hertbert művei részben mindig erről szólnak, valami változásról és az erre adott reakcióról. 

 

És vedd figyelmedbe, hogy Herbert ahhoz a sci-fi írói hullámhoz tartozott, akik inkább az ember felé és lénye mélyére nyúltak, mint pl. Ursula K. Le Guin. Ilyen zagyvaságot, amit az utódok összehordtak, szerintem Herbert még egy porszemnyi mértékben sem akart. Ebben biztos vagyok, olvasva a többi honi regényét, és várom már a négy kötetes Destination:Void/Pandora-krónika sorozatát, ahol tényleg foglalkozik a mesterséges intelligencia kérdéskörével is, de többségében az őt jellemző, sajátos témákat szövi bele ezekbe is.

 

The book deals with concepts such as Artificial Intelligence, worship, resource allocation, and religious violence. Clones and genetic engineering take up themes of racism. One of the major themes is leadership and how the values of leaders influence a society through the actions and narratives of a society's leaders. Another is the nature and definition of God. There are echoes of Herbert's exploration of the effect of greed on the leaders within a society and how greedy leaders will warp a society in order to consolidate their own power, a theme in the Dune books as well as The Dosadi Experiment.

The book makes several references to Frankenstein, as an analogy to the relationship between Ship and humans.

  

De a Dűnék nem ebbe a körbe tartoznak véleményem szerint. És az érvelésedhez:

 

"– Nem vagy rá kíváncsi, miért nem nyomta el a Zsarnok soha Ixet? – kérdezte Idaho. És amikor Bellonda csak bámult rá, folytatta: – Csak megzabolázta őket. Lenyűgözte az a gondolat, hogy embert és gépet szétválaszthatatlanul össze lehet vegyítem, és mindkettő a másik határait keresi.

– Kiborgok?       

– Többek közt.

Idaho nem ismeri azt a visszamaradt ellenérzést, amit a Butleri Dzsihad még a Bene Gesseritben is hagyott? Ez riasztó! Az összevegyülése annak, amit külön-külön – ember és gép – csinálhatnak. A gépek korlátait figyelembe véve ez velős leírása az ixi szűklátókörűségnek."

 

A jóelőbb írtam, hogy Leto azt mondja, ne féljenek az ixiektől, mert nem hozzák létre az arafelt, ami alatt szerintem az önálló gépi intelligenciát értette, vagyis Herbert a gépek terén nem akart eddig elmenni, pláne nem ilyen ellenséget létrehozni. Ha foglalkoztatta is volna bármi ezen a téren, az nagyjából párhuzamba lett volna vonható azzal, ahogy Leto géppel rögzítette a gondolatait és ez nagyjából meg is felet volna Idaho újféle képességeinek, amikor a hajó és a Bene Gesserit adattárát mintegy a kezei meghosszabbításának érezte. 

 

Ám Leto éppen, hogy nem féltette ettől az emberiséget, saját maga vallott erről.  

Előzmény:
Dave. Creative Commons License 2013-08-18 09:23:46 3695

HUH... az első gondolatom az volt, hogy: "expert". :))

 

Nem vagyok oly mértékben járatos a Dűne témában (ez egyértelmű), pár gondolatot azonban leírok.

 

Több helyen is olyan információt olvastam, hogy az ifjabbik Herbert, édesapja nyomdokain lépdelve írta meg az előzményeket, azaz a Mesternek voltak papírra vetett gondolatai, vázlatai, melyek támpontot adtak, hogy Ő valójában hogyan is gondolkodott a gépek uralta időszakról, így talán a fiú által alkotott művek nem rugazkodnak el oly mértékben a "valóságtól", mint hinnénk.

 

A filozófiai résszel teljesen egyetértek. Érezhetően nem a mechanikus világ felé fordult az író, sokkal több az emberi vonás, illetve magában az emberben fellehető problémák, ellentétek, konfliktusok megoldására keresendő válaszok kutatása. (A Dűne Istencsászára nekem nagyon nehezen olvasható volt, mert oly mértékben tartalmaz elvont eszméket, filozófiai fejtegetéseket, amik már-már meghaladják az ezirényú érdeklődésemet.)

 

Ami igazából az eredeti ötletet elindítota bennem, az két dolog együttese:

 

1.) Az előzményekben (és itt utalnék vissza, hogy a Fiú, Apja útját követte) szó esik arról a gépi tervről, hogy több Omnius másolatot kilövésével a gépi civilizáció külső/más univerzumokban való elterjesztését tervezte meg az örökelme.

 

2.) A Corrino-ház-ben az ixi mester Ajidica, világuralmi terve tartalmazza, hogy elküldte arctáncoltatóit, nem csak az Ismert Univerzumba, hanem azon túl is, hogy az "isteni birodalomnak" kellő támasza legyen.

 

Ha ezt összevetjük a Dűne Káptalanházában (részben) kifejtettekkel, miszerint a Tisztelet Matrónái egy náluk is erősebb erő ellen menekülve pusztítanak, illetve a fő műben lévő információval (ha jól emlékszem Paul jövőlátomásaiban volt), hogy egy új ismeretlen ellenség fog megjelenni, na ezekből gondoltam én, hogy a két öreg, az a két robot.

 

Az is kiderült számomra, hogy az arctáncoltatók, kitenyésztésük legelején, majdhogynem értelemmel igen, de akarattal nem bíró, quasi rabszolgák, akiket a genetikusan bléjük kódolt gátakkal irányítanak. Vajon nem az történhetett, hogy egy ilyen első gnerációs arctáncoltató eljutott egy a gépek által ellenőrzött "másvilágba", ahol hasznosították az új tudást?

 

És vissza Herbert filozófiájához: Erasmus, az corrini csatában már feladva gépi önmagának jelentős részét, ésszerűtlen, emberi döntéseket hoz meg gyámfia megmentéséért. Ez - véleményem szerint - egybevág a herberti gondolatvilággal, mely végsősoron ez embert minden más létezés felé emeli (Leto is ember marad, még féregként is).

 

Nem lehet-e, hogy a gépek fejlődése, egyrészt az erasmusi áttörés (logikával ellentétes döntés meghozatala), másrészt az új létforma (arctáncoltató = humanoid alap + programozott tudat) összekapcsolódásával elért egy olyan szintet, amely már-már emberi?

 

Nem lehet-e, hogy ez az "új ember" jelenti az igazi veszélyt, amit Leto is előrelát, és amelyre fel akarja készíteni az emberiséget?

Szerintem a Káptalanházban a Bene Gesserit végeredményben (egyedül) legyőzi a Tisztelet Matrónáit, megtöri az inváziót, tehát kell lennie egy olyan ellenségnek, amely csak a teljes emberiség összefogásával állítható meg.

 

Tudom, hogy amit leírtam sok-sok "ha"-n alapul, de talán nem teljesen marhaság.

 

(Most jutott eszembe, hogy lehet az egész gondolatsor Asimov Robottörténetek-Alapítvány körforgás miatt ötlött fel bennem. Az olyan élmény volt, amit nem felejtek el. Hogy a történet végén több 10 ezer évvel korábbi ismerőssel találkozol, akt csak Te, az olvasó ismer, bámulatos hatású.)

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!