Keresés

Részletes keresés

Banyaci Creative Commons License 2013-08-11 14:48:51 202

Köszönöm a mécsest.

BLM Creative Commons License 2013-08-11 13:16:18 200

Persze enyhül együtt élek vele és muszáj elfogadni ,hogy az élet véges ezt tudomásul kell venni .Mindennap van olyan dolog amit csinálok és már rá is gondolok,hogy ezt Ő így csinálta,mondta és én ezt Ő tőle a drága anyától tanultam.

A hozzászólás:
TiffanyMary Creative Commons License 2013-08-11 12:30:42 199

Az idő gyógyít. Mindenkit. Téged is, természetesen.

Nyilván fáj a szeretett személy elvesztése, hiánya mindenkinek. Nincs nap hogy ne jutna eszünkbe,

de idővel (ha a gyász fel van dolgozva, vagy elindult a folyamat !) ez enyhül és lehet vele együttélni.

 

Ha nem, akkor ott a baj nem kevés !

 

 

Előzmény:
BLM Creative Commons License 2013-08-11 08:59:44 198

Kedves Andris Tudom mit élsz át voltbenne részem egyedüli gyerekként minden szép és jó, de minden rossz is az enyém volt.80 éves volt az édesanyám 10 éve halt meg ,előtte 3,5 fél évig tolókocsiban volt teljes ellátásra szorult.Ápolása soha nem eset nehezemre ,édesapám  napköben besegített, de Ő nem igazán értett az ápoláshoz,  mindíg mondta, gyere lányom te jobban tudod, de fürdetésben mindíg kivette a részét met egyedül nem tudtam volna.Itthon halt meg  a kezeim között,de felöltöztetni már nem tudtam, addigra annyira kikészültem, azóta is bánt,de aki ismert vigasztalt, hogy én mindent megtettem az életében amit csak lehetett.Tíz év után nincs olyan nap, hogy eszembe ne  jutna ,idő gyógyít mondják,engem nem .Akit igazán szerettünk és viszont szeretett  annak hiánya örök.Ugy, hogy Andris sok erőt kívánok, biztos van barátod vagy olyan rokonod akinek kibeszéljeted magadból a fájdalmat az segít!

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!