Keresés

Részletes keresés

Andris8 Creative Commons License 2013-08-12 01:01:30 206

Azért később akarom leírni, mert még rá kell készülődnöm lelkiekben, mert nagyon mély sebeket tép fel az írás.

 

A farizeusos példát én is olvastam és tényleg...

 

A mi 3 dimenziós világunkban nem értjük a 4 D lényehét és így tovább, egy bogár nem úgy látja a világot, mint az ember és így tovább....

 

Még a materialisták sem tudják megfogni, hogy az univerzum égtelen e vagy sem, ha véges, mi van túl a határokon....

 

Az egyik legjobb barátom szerint (aki nem is vallásos nagyon) a lelkek fénylényekként élnek tovább és van benne valami, persze a legtöbb materialista csak azt hiszi el, amit lát, és sajnos én is ebbe a hibába esem sokszor, de az tudom, hogy a hit erőt ad.

A hozzászólás:
Order of Hermes Creative Commons License 2013-08-10 12:35:56 196

Miért csak majd írod le a történetedet? Miért nem most? Hidd el, a dolgok halogatása az egyik legrosszabb dolog, amit az ember tehet. Az ilyen depresszív helyzetből csak úgy lehet kilépni, ha MOST itt fogod magad és cselekszel. Most beszéled ki magadból, most kérsz segítséget, és nem tolod ki a jövőbe.

 

Egyébként a te problémáddal próbálták megfogni Jézust a farizeusok is, amikor nekiszegezték a kérdést, hogy ha egy nőnek élete során több férje is volt, ugyanmár melyiknek lesz a felesége a túlvilágon. Aztán azzal építette le őket, hogy az ilyen viszonyrendszerek ott nem igazán jellemzőek. Én is szoktam néha agyalni azon, hogy ha van túlvilág, akkor az milyen, de mindig oda lyukadok ki, hogy ez totálisan felesleges. Ugyanis ahhoz, hogy megérthesd ki kellene lépned a normális földi kategóriák közül, ami amíg élünk nyilvánvalóan képtelenség.

Előzmény:
Andris8 Creative Commons License 2013-08-10 04:41:31 191

Sziasztok,

 

annyi hozzászólás jött, hogy nem akarok külön reagálni mindre, de értem a lényeget és mindenkinek igazat is adok nagymértékben. A legmélyebb gödörből már sokat léptem előre és tudom, hogy csak rajtam múlik, hogy kilépek e a patthelyzetből. A társaságba járáshoz még gyenge vagyok lelkileg, régen sem voltam az a bulizós típus, de bárkivel megtaláltam a közös hangot, most ez a közösségi énem kihalt, sajnos csak egy droid vagyok egyelőre. Az 1 éves gyászidő letelte előtt le fogom írni az egész történetemet, így sokkal jobban megértitek majd, hogy miért rekedtem meg ennyire, és hátha jobban is tudtok segíteni a rálátásotokkal.

 

A legutolsó hozzászólásra külön reagálva:  igen tudok erről, hívő vagyok, csak megroggyant a hitem és kezdtem nagyon materialista lenni, jó volt a 2000 évvel ezelőtti embereknek, nekik ott volt Jézus konkrétan, nekünk meg csak a leírások maradtak, ebben az elcseszett világban nagyon nehéz hívőnek lenni. Annyira bele tudnék merülni a vallási kérdésekbe, szívesen vitáznék a témában, a legutóbb azon gondolkodtam, hogy a túlvilágon hogyan találkoznak a lelkek, ha mindegyik nagypapa korában halt meg és erősen a nagypapa identitás jellemezte? Az unoka és a dédunoka is egyidősként fut össze, tényleg nem értem, de hiszem, hogy van ISTEN.

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!