|
|
 |
Andris8
2013-08-12 00:55:21
|
205
|
Voltam pszichiáternél is, gyászcsoportban is, nagyon sokat segítettek, de igénybe veszek minden segítséget, jelen pillanatban az írás az egyik legjobb. |
|
A hozzászólás:
 |
F.Á.S.
2013-08-10 09:13:13
|
194
|
Nincs!
De mindenkinek a hitét tisztelem - viszont ez az én tapasztalatom, mondjuk vitatkozni nem akarnék róla. (De lehet ám, hogy csak nem tudnék, sok bennem az indulat.)
Az un. gyászév az szerintem is inkább csak szokás, társasági elvárás. A "Régimódi történet"-ben Szabó Magda pontosan leírja - nem biztos, hogy pontosan emlékszem -talán hónapokra lebontva, a viseletet illetően is: 3 (vagy 6?) hónap teljes gyász, azután félgyász, és szabott ideje volt annak is, hogy mikortól KELL társaságba menni, társaságot fogadni. (Persze azóta az un. gyászviselet is változott, talán meg is szűnt.)
A gyász az nem múlik. Hiába telik le az 1 év, attól az érzéseid sajnos nem fognak változni - és felejteni sem fogsz, de ez így van jól.
De Andris, tényleg próbálj segítséget kérni - írj, beszélj ki magadból mindent, és lépj tovább - most egy "szépséges" közhely következik: még fiatal vagy, előtted az élet! |
|
Előzmény:
 |
Andris8
2013-08-10 04:41:31
|
191
|
Sziasztok,
annyi hozzászólás jött, hogy nem akarok külön reagálni mindre, de értem a lényeget és mindenkinek igazat is adok nagymértékben. A legmélyebb gödörből már sokat léptem előre és tudom, hogy csak rajtam múlik, hogy kilépek e a patthelyzetből. A társaságba járáshoz még gyenge vagyok lelkileg, régen sem voltam az a bulizós típus, de bárkivel megtaláltam a közös hangot, most ez a közösségi énem kihalt, sajnos csak egy droid vagyok egyelőre. Az 1 éves gyászidő letelte előtt le fogom írni az egész történetemet, így sokkal jobban megértitek majd, hogy miért rekedtem meg ennyire, és hátha jobban is tudtok segíteni a rálátásotokkal.
A legutolsó hozzászólásra külön reagálva: igen tudok erről, hívő vagyok, csak megroggyant a hitem és kezdtem nagyon materialista lenni, jó volt a 2000 évvel ezelőtti embereknek, nekik ott volt Jézus konkrétan, nekünk meg csak a leírások maradtak, ebben az elcseszett világban nagyon nehéz hívőnek lenni. Annyira bele tudnék merülni a vallási kérdésekbe, szívesen vitáznék a témában, a legutóbb azon gondolkodtam, hogy a túlvilágon hogyan találkoznak a lelkek, ha mindegyik nagypapa korában halt meg és erősen a nagypapa identitás jellemezte? Az unoka és a dédunoka is egyidősként fut össze, tényleg nem értem, de hiszem, hogy van ISTEN. |
|
|
Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!
|