Keresés

Részletes keresés

Andris8 Creative Commons License 2013-08-12 00:52:57 204

Köszönöm szavaidat, mélységesen egyetértek velük, de időre van még szükségem, hogy teljes mértékben ezek szerint is tudjak élni.

F.Á.S. Creative Commons License 2013-08-10 09:14:51 195

Nagyon szépen leírtad.

A hozzászólás:
Jolimama Creative Commons License 2013-08-10 07:42:09 192

Kedves Andris! Az jó, hogy hívő vagy, de akkor hinned is kell. Kapaszkodónak kell lennie. Többen is leírták, én is azt tudom írni, hogy el kell engedni a nekünk annyira kedves embert, hogy Ő is nyugodtan el tudjon menni.

Ő is  ezt szeretné......

Hidd el, éppen az a szeretet kell, hogy segítsen Neked tovább élni, ami összeköt Benneteket.

 

Igen, volt idő, amikor én is azt mondtam, hogy miért??? Lehet lázadni, lehet sírni, lehet ütni a falat, és belekiabálni a fájdalmadat a világba....

DE!!! Ha igazán szereted, Őt és jobban Őt, mint magadat, akkor engedd el, Ő akkor is Veled lesz, Benned és akkor talán észre is veszed, meg is hallod, hogy ott van Veled, azt kívánja, hogy éld az életedet. Emlékezz a szépre, az együtt átélt szép emlékekre. Örülj, hogy ennyi ideig Veled, Melletted élt.

  Ha nem megy egyedül, kérj segítséget, de az is csak akkor segít, ha Te is túl akarsz lépni.

A gyász év, az csak egy szokás. A gyász az örökké tart, mert mindig hiányzik, de él tovább Benned, a gyermeidben, csak azt tudom mondani, állj fel, és éld az életedet tovább.

Kapaszkodj az élőkben, és őrizd lelkedben tovább Őt, a legdrágábbat, aki Neked volt.

Lehet, KELL!! tovább élni és ez nem jelent felejtést. Átéltem.....

Előzmény:
Andris8 Creative Commons License 2013-08-10 04:41:31 191

Sziasztok,

 

annyi hozzászólás jött, hogy nem akarok külön reagálni mindre, de értem a lényeget és mindenkinek igazat is adok nagymértékben. A legmélyebb gödörből már sokat léptem előre és tudom, hogy csak rajtam múlik, hogy kilépek e a patthelyzetből. A társaságba járáshoz még gyenge vagyok lelkileg, régen sem voltam az a bulizós típus, de bárkivel megtaláltam a közös hangot, most ez a közösségi énem kihalt, sajnos csak egy droid vagyok egyelőre. Az 1 éves gyászidő letelte előtt le fogom írni az egész történetemet, így sokkal jobban megértitek majd, hogy miért rekedtem meg ennyire, és hátha jobban is tudtok segíteni a rálátásotokkal.

 

A legutolsó hozzászólásra külön reagálva:  igen tudok erről, hívő vagyok, csak megroggyant a hitem és kezdtem nagyon materialista lenni, jó volt a 2000 évvel ezelőtti embereknek, nekik ott volt Jézus konkrétan, nekünk meg csak a leírások maradtak, ebben az elcseszett világban nagyon nehéz hívőnek lenni. Annyira bele tudnék merülni a vallási kérdésekbe, szívesen vitáznék a témában, a legutóbb azon gondolkodtam, hogy a túlvilágon hogyan találkoznak a lelkek, ha mindegyik nagypapa korában halt meg és erősen a nagypapa identitás jellemezte? Az unoka és a dédunoka is egyidősként fut össze, tényleg nem értem, de hiszem, hogy van ISTEN.

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!