|
|
 |
Order of Hermes
2013-08-10 12:35:56
|
196
|
Miért csak majd írod le a történetedet? Miért nem most? Hidd el, a dolgok halogatása az egyik legrosszabb dolog, amit az ember tehet. Az ilyen depresszív helyzetből csak úgy lehet kilépni, ha MOST itt fogod magad és cselekszel. Most beszéled ki magadból, most kérsz segítséget, és nem tolod ki a jövőbe.
Egyébként a te problémáddal próbálták megfogni Jézust a farizeusok is, amikor nekiszegezték a kérdést, hogy ha egy nőnek élete során több férje is volt, ugyanmár melyiknek lesz a felesége a túlvilágon. Aztán azzal építette le őket, hogy az ilyen viszonyrendszerek ott nem igazán jellemzőek. Én is szoktam néha agyalni azon, hogy ha van túlvilág, akkor az milyen, de mindig oda lyukadok ki, hogy ez totálisan felesleges. Ugyanis ahhoz, hogy megérthesd ki kellene lépned a normális földi kategóriák közül, ami amíg élünk nyilvánvalóan képtelenség. |
|
 |
F.Á.S.
2013-08-10 09:13:13
|
194
|
Nincs!
De mindenkinek a hitét tisztelem - viszont ez az én tapasztalatom, mondjuk vitatkozni nem akarnék róla. (De lehet ám, hogy csak nem tudnék, sok bennem az indulat.)
Az un. gyászév az szerintem is inkább csak szokás, társasági elvárás. A "Régimódi történet"-ben Szabó Magda pontosan leírja - nem biztos, hogy pontosan emlékszem -talán hónapokra lebontva, a viseletet illetően is: 3 (vagy 6?) hónap teljes gyász, azután félgyász, és szabott ideje volt annak is, hogy mikortól KELL társaságba menni, társaságot fogadni. (Persze azóta az un. gyászviselet is változott, talán meg is szűnt.)
A gyász az nem múlik. Hiába telik le az 1 év, attól az érzéseid sajnos nem fognak változni - és felejteni sem fogsz, de ez így van jól.
De Andris, tényleg próbálj segítséget kérni - írj, beszélj ki magadból mindent, és lépj tovább - most egy "szépséges" közhely következik: még fiatal vagy, előtted az élet! |
|
 |
Jolimama
2013-08-10 07:42:09
|
192
|
Kedves Andris! Az jó, hogy hívő vagy, de akkor hinned is kell. Kapaszkodónak kell lennie. Többen is leírták, én is azt tudom írni, hogy el kell engedni a nekünk annyira kedves embert, hogy Ő is nyugodtan el tudjon menni.
Ő is ezt szeretné......
Hidd el, éppen az a szeretet kell, hogy segítsen Neked tovább élni, ami összeköt Benneteket.
Igen, volt idő, amikor én is azt mondtam, hogy miért??? Lehet lázadni, lehet sírni, lehet ütni a falat, és belekiabálni a fájdalmadat a világba....
DE!!! Ha igazán szereted, Őt és jobban Őt, mint magadat, akkor engedd el, Ő akkor is Veled lesz, Benned és akkor talán észre is veszed, meg is hallod, hogy ott van Veled, azt kívánja, hogy éld az életedet. Emlékezz a szépre, az együtt átélt szép emlékekre. Örülj, hogy ennyi ideig Veled, Melletted élt.
Ha nem megy egyedül, kérj segítséget, de az is csak akkor segít, ha Te is túl akarsz lépni.
A gyász év, az csak egy szokás. A gyász az örökké tart, mert mindig hiányzik, de él tovább Benned, a gyermeidben, csak azt tudom mondani, állj fel, és éld az életedet tovább.
Kapaszkodj az élőkben, és őrizd lelkedben tovább Őt, a legdrágábbat, aki Neked volt.
Lehet, KELL!! tovább élni és ez nem jelent felejtést. Átéltem..... |
|
A hozzászólás:
 |
Andris8
2013-08-10 04:41:31
|
191
|
Sziasztok,
annyi hozzászólás jött, hogy nem akarok külön reagálni mindre, de értem a lényeget és mindenkinek igazat is adok nagymértékben. A legmélyebb gödörből már sokat léptem előre és tudom, hogy csak rajtam múlik, hogy kilépek e a patthelyzetből. A társaságba járáshoz még gyenge vagyok lelkileg, régen sem voltam az a bulizós típus, de bárkivel megtaláltam a közös hangot, most ez a közösségi énem kihalt, sajnos csak egy droid vagyok egyelőre. Az 1 éves gyászidő letelte előtt le fogom írni az egész történetemet, így sokkal jobban megértitek majd, hogy miért rekedtem meg ennyire, és hátha jobban is tudtok segíteni a rálátásotokkal.
A legutolsó hozzászólásra külön reagálva: igen tudok erről, hívő vagyok, csak megroggyant a hitem és kezdtem nagyon materialista lenni, jó volt a 2000 évvel ezelőtti embereknek, nekik ott volt Jézus konkrétan, nekünk meg csak a leírások maradtak, ebben az elcseszett világban nagyon nehéz hívőnek lenni. Annyira bele tudnék merülni a vallási kérdésekbe, szívesen vitáznék a témában, a legutóbb azon gondolkodtam, hogy a túlvilágon hogyan találkoznak a lelkek, ha mindegyik nagypapa korában halt meg és erősen a nagypapa identitás jellemezte? Az unoka és a dédunoka is egyidősként fut össze, tényleg nem értem, de hiszem, hogy van ISTEN. |
|
|
Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!
|