Sziasztok!
Csak felélénkülünk lassan :)
(mondhatnám feltámadunk, ha nem érezném durvának, szóval nem mondom)
Banyaci : nagyon de nagyon gondolok rátok ma, és küldök erőt, meg ölelést. Gyújtottam egy mécsest is
édesapádért
Hermes keményen fogalmazott, de alapvetően igaza van.
Andris: neked már olyan hosszú ideje tart a dolog, hogy talán nem ártana elgondolkozni
egy szakember segítségén
Csajozás: alapvetően jó ötlet lenne, viszont ha nem jön össze, és szakítás csalódás fájdalom szenvedés lesz belőle, az nagyon nem használna az amúgy sem fergeteges lelkiállapotának (szerintem)
M-Eri: neked viszont (szvsz) a kislányodra kell fókuszálnod. Érte erősnek lenni, érte túlélni.
74 év azért nem olyan kevés. Apukám azt mondta, ha vele kb. 10 múlva történt volna ez a szörnyűség egy szava sem lenne, de elment 59 évesen .
oké, egyetértek. Élhetett volna még a drága édesanyád, de onnan is megközelíthető a dolog, hogy mihez képest kevés ez a 74 év ?
Én is kb. ezeket mondom a gyerekeimnek, amiket te, azzal a különbséggel, hogy nem sírom el magam közben. (max. csak belül) Mert ha én sírok, ők is sírnak. Nem akarom h. szomorúak legyenek.
Papi boldog odafenn, a mi dolgunk pedig az , h. boldogok legyünk itt.
és igen, a szülő elvesztése valahol természetes .
képzeljétek el, ott van nagymamám, apukám édesanyja.
két éven belül a 2. gyermekét temette el. (sőt fiatal korában pár hónaposan is meghalt egy gyereke, szóval gyakorlatilag már a harmadikat )
Na ez a nem gyenge.
(már csak egy lánya van életben, ráadásul pont az a gyereke aki legkevésbé törődik vele, legkevésbé szereti)
|