|
|
|
|
 |
Order of Hermes
2013-08-08 19:52:09
|
183
|
Na látod Andris, neked is ez a bajod, hogy totál belegabalyodtál anyukád betegségébe és halálába. Ember, az élet nem arról szól, hogy gyászolunk... Szvsz szükséged lenne valakire, akire ráfókuszálhatod a szeretetedet, ergo...kezdj el szerintem csjozni :) |
|
A hozzászólás:
 |
Andris8
2013-08-08 17:35:23
|
177
|
67 éves volt. 4 éve épphogy befejeztem az egyetemet, azután betegedett le, életem fő célja az volt, hogy minden nap vigyázzak rá. |
|
Előzmény:
 |
M-Eri
2013-08-08 16:50:44
|
174
|
Nagyon köszönöm reagálásod. Igaz, ez az élet egyik legnehezebb szakasza, ennél talán egy gyermek elvesztése nagyobb fájdalom! Én biztos vagyok abban, hogy nem lehet feldolgozni a szeretett Édesanya elvesztését! Főleg, ha az a gyermek napi szinten tartotta anyukájával a kapcsolatot.
Én sem találom a helyem, és tudom, hiába múlnak hetek, hónapok, ez a veszteség hatalmas fájdalom, ami nem szűnik sohasem! ... és valóban, már nem leszünk soha olyanok mint akkor, amikor még Édesanyánk velünk, mellettünk volt. Ilyen tragédia totál megváltoztatja a gyászoló énjét... és vissza-visszajár az időben, amikor még az Édesanyja beszélt hozzá, átölelhette.....
... soraidat olvasva olyan érzés, mintha saját magam írtam volna az Édesanyámról!
"...anyukám volt a világminndenség közepe, igazából már nem érdekel semmi, csak sodródom a dolgokkal..."
Édesanyád mennyi idős volt? |
|
|
Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!
|