|
|
|
|
 |
manya1
2013-08-09 12:58:16
|
190
|
Kedves Andris, van egy elmélet, ami szerint a hosszú és erős gyásszal a gyászoló nem engedi az elhaltnak, hogy továbblépjen, ittfogja: erről már hallottál? Az ittragadt lélek viszont szenved, mert már nem itt volna a helye, dolga van odaát, de a gyászoló miatt nem tud abba belekezdeni. Ráadásul az ő ittléte csak erősíti, hogy a gyászoló ne is tudjon másra gondolni, tehát kölcsönösen csapdában tartják egymást.
Amíg te nem akarsz kilépni ebből a patthelyzetből, addig nincs megoldás.
|
|
A hozzászólás:
 |
Andris8
2013-08-08 17:32:43
|
176
|
Igazad van, de annyi pozitívum már van az életemben, hogy vannak stabil napjaim és emellett dolgozok is apu mellett, csak a plusz vizsgákra való felkészülést szüneteltetm, mert megígértem anyukámnak, hogy jó eredménnyel fogok levizsgázni, de ilyen lelkiállapotban nem tudok koncentárlni. Az esti futást alig várom minden nap, azután órákra nyugodt tudok lenni. |
|
Előzmény:
 |
sakti dévi
2013-08-08 11:02:57
|
171
|
Andris, szerinted anyukád örülne, ha olvasná a soraidat? Értem én, hogy hiányzik, de azt gondolom, az embernek el kell tudni fogadni, hogy elveszíti a szüleit, mert ez a világ rendje. Meg kellene próbálnod ismerkedni, élni a saját életedet, hogy aztán te is szülő lehessél, és továbbadhasd mindazt, amit anyukádtól tanultál. Biztos, hogy anyukád is ennek örülne a legjobban.
Nekem 3 éve halt meg apukám (59 évesen), teljesen váratlanul, búcsúzni sem volt lehetőségünk. Még most is előfordul, teljesen váratlan helyzetekben, hogy elkezdek könnyezni, de aztán igyekszem inkább arra koncentrálni, mennyire büszke lenne rám apukám ezért vagy azért, és akkor sokkal könnyebb. |
|
|
Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!
|