Keresés

Részletes keresés

Andris8 Creative Commons License 2013-08-08 17:35:23 177

67 éves volt. 4 éve épphogy befejeztem az egyetemet, azután betegedett le, életem fő célja az volt, hogy minden nap vigyázzak rá.

A hozzászólás:
M-Eri Creative Commons License 2013-08-08 16:50:44 174

Nagyon köszönöm reagálásod. Igaz, ez az élet egyik legnehezebb szakasza, ennél talán egy gyermek elvesztése nagyobb fájdalom! Én biztos vagyok abban, hogy nem lehet feldolgozni a szeretett Édesanya elvesztését! Főleg, ha az a gyermek napi szinten tartotta anyukájával a kapcsolatot.

Én sem találom a helyem, és tudom, hiába múlnak hetek, hónapok, ez a veszteség hatalmas fájdalom, ami nem szűnik sohasem! ... és valóban, már nem leszünk soha olyanok mint akkor, amikor még Édesanyánk velünk, mellettünk volt. Ilyen tragédia totál megváltoztatja a gyászoló énjét... és vissza-visszajár az időben, amikor még az Édesanyja beszélt hozzá, átölelhette.....

... soraidat olvasva olyan érzés, mintha saját magam írtam volna az Édesanyámról!

"...anyukám volt a világminndenség közepe, igazából már nem érdekel semmi, csak sodródom a dolgokkal..."

Édesanyád mennyi idős volt?

Előzmény:
Andris8 Creative Commons License 2013-08-08 06:57:27 169

Nyugodjék békében édesanyád. Ez az egyik legnehezebb élethelyzet, talán sose lehet feldolgozni, de valami kiutat muszáj keresni, sajnos én sem tudom a megoldást. Az én anyukám lassan már egy éve, hogy nincs velem, még mindig azokban az utolsó napokban élek, szinte kettéhasadt, atomjaira hullott az életem. Az első hónapokban csak úgy tudtam elaludni, hogy elképzeltem, hogy üzenetet küldök a múltba a korábbi énemnek, hogy megelőzzem anyu betegségét, annyira erősen hittem ebben, hogy el tudtam aludni. Egyébként a mai napig a múltban élek, kb 20 % os állpotban vagyok a régi önmagamhoz képest, a külvilág felé felveszek egy álarcot, belül meg szenvedek. Azt hozzá kell tennem, hogy az írás révén sok segítséget kaptam és így értem el a 20 % ot, ami soknak számít ebben az állapotban. Nekem is anyukám volt a világminndenség közepe, igazából már nem érdekel semmi, csak sodródom a dolgokkal, abbahagytam a tanulást is, nem tudok koncentrálni.

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!