... igen, szó szerint elveszettnek érzem magam ebben a világban! ... és tudom, hogy az idő nem sokat gyógyít, hiába telnek hetek, hónapok, évek! Nővérem 13 éve, 2000-ben (36 évesen) halt meg, a mai napig itt él bennem, a szívemben, lelkemben, gondolatomban naponta ott van Ő is! Hiányzik, őszintén, fájón... de úgy érzem, a kisgyermek elvesztése után egy édesanya elvesztése a legfájdalmasabb! Szinte érzem, ahogy fáj a szívem! Szinte kettéhasad! Nem találom a helyem!
Édesanyám 74 éves volt! Még élhetett volna! ... és a te Édes anyukád hány éves volt?
.... le tudod valamivel kötni magad? ... én most még a munkahelyemen sem tudnék helytállni, ilyen lelki fájdalommal!
Kedves "kék nyúl"!
Nem tudom, valóban fájdalmasabb-e, ha egy szeretett személy fiatalon hal meg. Testvérem egyik napról a másikra ment el, vagyis váratlanul. Az ő elvesztésébe is majdnem belerokkantam!
Az, hogy többi nem láthatom, nem hallhatom Édes jó anyám hangját, nem ölelhetem át soha többé... ez a tudat kimondhatatlanul fáj, most úgy érzem, belehalok!
Nincs hova hazamennem!
...
de érzem, itt az oldalon sok lelki segítséget adhatunk egymásnak! ... örülök, köszönöm, hogy itt vagytok!
|