Keresés

A központi bürokrácia fejlődésében Claudius császár uralkodása fontos mérföldkő. Ez persze nem jelenti azt, hogy korábban ne intéztek volna számos dolgot személyesen a császárok, de a pénzügyigazgatás terén például sokkal kisebb volt a központi ráhatás.

Marcus Aurelius császárról írják, ha jól emlékszem, hogy azzal hergelte a népet, hogy látványosan nem nézte a cirkuszi játékokat, hanem a páholyában is hivatali ügyeket intézett. :-)

Tulajdonképpen akkor az első kétszázötven év császárai, leszámítva néhány különc vagy hibbant császárt mint Tiberius, Caligula, Nero, ezek szerint egy túlterhelt csúcsbürokratára hasonlítottak.

Való igaz, hogy apró-cseprő ügyekkel is "zaklatta" a császárt, de a levelezéséből az is kiderül (mondjuk nem tudom, mennyire tekinthető általános gyakorlatnak), hogy a polgári és a katonai igazgatási láncolaton keresztül gyakran párhuzamosan is eljutottak ugyanazok az információk az uralkodóhoz, amiből esetleg lehet arra következtetni, hogy a birodalmi bürokrácia normális működésébe bele illeszkedhetett már az ennyire aprólékos ügyintézés.

Például az egyik lovaszászlóalj egyik centuriója a lánya számára kérvényezte a polgárjogot, amit a császár magától a katonatiszttől és a kormányzó Pliniustól is fogadott, de a kikülönített katonák elosztásának kérdésében is működött ez a kettős rendszer.