|
|
 |
M-Eri
2013-08-08 16:24:01
|
173
|
... igen, szó szerint elveszettnek érzem magam ebben a világban! ... és tudom, hogy az idő nem sokat gyógyít, hiába telnek hetek, hónapok, évek! Nővérem 13 éve, 2000-ben (36 évesen) halt meg, a mai napig itt él bennem, a szívemben, lelkemben, gondolatomban naponta ott van Ő is! Hiányzik, őszintén, fájón... de úgy érzem, a kisgyermek elvesztése után egy édesanya elvesztése a legfájdalmasabb! Szinte érzem, ahogy fáj a szívem! Szinte kettéhasad! Nem találom a helyem!
Édesanyám 74 éves volt! Még élhetett volna! ... és a te Édes anyukád hány éves volt?
.... le tudod valamivel kötni magad? ... én most még a munkahelyemen sem tudnék helytállni, ilyen lelki fájdalommal!
Kedves "kék nyúl"!
Nem tudom, valóban fájdalmasabb-e, ha egy szeretett személy fiatalon hal meg. Testvérem egyik napról a másikra ment el, vagyis váratlanul. Az ő elvesztésébe is majdnem belerokkantam!
Az, hogy többi nem láthatom, nem hallhatom Édes jó anyám hangját, nem ölelhetem át soha többé... ez a tudat kimondhatatlanul fáj, most úgy érzem, belehalok!
Nincs hova hazamennem!
...
de érzem, itt az oldalon sok lelki segítséget adhatunk egymásnak! ... örülök, köszönöm, hogy itt vagytok!
|
|
A hozzászólás:
 |
Törölt nick
2013-08-06 18:10:32
|
163
|
ó, te szegény, hiszen ez most volt nemrég:(
részvétem:(
vagyunk itt páran, akik elvesztették az édesanyjukat, én pl. ugyanígy érzek, mint te.
nem találom a helyem, pedig eltelt 10 hónap.
pontosan ugyanígy telt nálunk is a nap, reggel hívtam, utána dolgoztam, aztán rohantam hozzá...
majdnem eltelt már 1 év és nem sokkal lett könnyebb.
pont tegnap nézegettem fotókat, kereken 2 éve még a balcsin strandoltunk ilyenkor :(((
hány éves volt anyukád? főleg nehéz, amikor fiatalon mennek el:( |
|
Előzmény:
 |
M-Eri
2013-08-06 16:35:16
|
160
|
Sziasztok Kedves Sorstársaim!
A neten kétségbeesetten nézelődtem, hátha találok olyan topikot, ahol a hozzátartozó elvesztése miatti gyászt, fájdalmat kiírhatom magamból, ahol sorstársakra lelek.
... megtaláltalak benneteket!
Édesanyámat július 19-én veszítettem el daganatos betegség következtében. Nagyon szoros volt a kapcsolatunk, kötődésünk egymáshoz. Munka előtt felhívtam, hogy érzi magát, csak úgy tudtam elmenni dolgozni nyugodtan... még a munkahelyemről és rácsörgettem, minden rendben van-e. Munkaidő után szinte repültem hozzá, és 2-3 óra hosszat együtt voltunk, sokat beszélgettünk, ő nem csak az Édesanyám volt, hanem a legjobb barátnőm is.... a napi látogatás után még délután és estefelé is felhívtam, hogy minden rendben van-e Vele.
Érzem, ahogy fáj a szívem! Kétségbe vagyok esve nagyon! Soha nem tudtam nélküle elképzelni az életemet, és mot szembe kellett néznem ezzel! Úgy érzem, nem sikerül! Az óriási veszteségbe, fájdalomba belehalok, belerokkanok!
Az utolsó 6 hétben (amikor is rosszabbodott az állapota) éjjel-nappal mellette voltam! Nem érdekelt, ha elküldenek a munkahelyemről, számomra az Édesanyám mindennél fontosabb volt... és reménykedtem...
Kérlek Benneteket, segítsetek, nem eszem, fogytam 8 kg-ot, már 55 kg-nál tartok! ... most hova menjek haza? Hol az én Édes jó Anyám!? .... |
|
|
Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!
|