|
|
 |
Andris8
2013-08-08 06:57:27
|
169
|
Nyugodjék békében édesanyád. Ez az egyik legnehezebb élethelyzet, talán sose lehet feldolgozni, de valami kiutat muszáj keresni, sajnos én sem tudom a megoldást. Az én anyukám lassan már egy éve, hogy nincs velem, még mindig azokban az utolsó napokban élek, szinte kettéhasadt, atomjaira hullott az életem. Az első hónapokban csak úgy tudtam elaludni, hogy elképzeltem, hogy üzenetet küldök a múltba a korábbi énemnek, hogy megelőzzem anyu betegségét, annyira erősen hittem ebben, hogy el tudtam aludni. Egyébként a mai napig a múltban élek, kb 20 % os állpotban vagyok a régi önmagamhoz képest, a külvilág felé felveszek egy álarcot, belül meg szenvedek. Azt hozzá kell tennem, hogy az írás révén sok segítséget kaptam és így értem el a 20 % ot, ami soknak számít ebben az állapotban. Nekem is anyukám volt a világminndenség közepe, igazából már nem érdekel semmi, csak sodródom a dolgokkal, abbahagytam a tanulást is, nem tudok koncentrálni. |
|
 |
Törölt nick
2013-08-06 18:10:32
|
163
|
ó, te szegény, hiszen ez most volt nemrég:(
részvétem:(
vagyunk itt páran, akik elvesztették az édesanyjukat, én pl. ugyanígy érzek, mint te.
nem találom a helyem, pedig eltelt 10 hónap.
pontosan ugyanígy telt nálunk is a nap, reggel hívtam, utána dolgoztam, aztán rohantam hozzá...
majdnem eltelt már 1 év és nem sokkal lett könnyebb.
pont tegnap nézegettem fotókat, kereken 2 éve még a balcsin strandoltunk ilyenkor :(((
hány éves volt anyukád? főleg nehéz, amikor fiatalon mennek el:( |
|
A hozzászólás:
 |
M-Eri
2013-08-06 16:35:16
|
160
|
Sziasztok Kedves Sorstársaim!
A neten kétségbeesetten nézelődtem, hátha találok olyan topikot, ahol a hozzátartozó elvesztése miatti gyászt, fájdalmat kiírhatom magamból, ahol sorstársakra lelek.
... megtaláltalak benneteket!
Édesanyámat július 19-én veszítettem el daganatos betegség következtében. Nagyon szoros volt a kapcsolatunk, kötődésünk egymáshoz. Munka előtt felhívtam, hogy érzi magát, csak úgy tudtam elmenni dolgozni nyugodtan... még a munkahelyemről és rácsörgettem, minden rendben van-e. Munkaidő után szinte repültem hozzá, és 2-3 óra hosszat együtt voltunk, sokat beszélgettünk, ő nem csak az Édesanyám volt, hanem a legjobb barátnőm is.... a napi látogatás után még délután és estefelé is felhívtam, hogy minden rendben van-e Vele.
Érzem, ahogy fáj a szívem! Kétségbe vagyok esve nagyon! Soha nem tudtam nélküle elképzelni az életemet, és mot szembe kellett néznem ezzel! Úgy érzem, nem sikerül! Az óriási veszteségbe, fájdalomba belehalok, belerokkanok!
Az utolsó 6 hétben (amikor is rosszabbodott az állapota) éjjel-nappal mellette voltam! Nem érdekelt, ha elküldenek a munkahelyemről, számomra az Édesanyám mindennél fontosabb volt... és reménykedtem...
Kérlek Benneteket, segítsetek, nem eszem, fogytam 8 kg-ot, már 55 kg-nál tartok! ... most hova menjek haza? Hol az én Édes jó Anyám!? .... |
|
|
Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!
|