Keresés

"Az Oby folyón felszállva három hónapig tart az út Obea erődjétől az Irtis folyóig, ahol a Szossza beletorkollik"

Az ifjabb Mercator 1595. évi térképén ott van Obea erődje az Ob torkolatánál, valamint délnyugatabbra Sibier is, amelyről a Szibiri Kánságot és később Szibériát elnevezték. Miechow és Herberstein nyomán messze északra, az előbbi területektől északnyugatra helyezi az ujgurokat (juhri), Jeromot pedig az Ob bal parti mellékfolyójához, az Alán-hegyek északi előterébe. Cumbalich nála a Kitaj-tótól délre, Karašahr (Chialis) attól keletre található. Határozott vonalvezetéssel jelöli a Fekete-Irtist, amely a Zajszan (Kitaj)-tóba ömlik, és a Fehér-Irtist, amely onnan ered. Az utóbbit az akkor szokásos módon az Obbal azonosítja.

"az Irtis folyóig, ahol a Szossza beletorkollik. Ezeken a részeken van a két erőd, Jerom és Tumen, melyeken a jugor hercegek uralkodnak, a moszkvai nagyherceg adófizetői"

19412.: The Khanate of Sibir and the town of Tyumen were founded by Taibuga probably some time between 1405 and 1428 ... The Stroganov chronicle says that On was killed by a chief called Chingii who spared Taibuga, sent him to fight the Ostyaks and granted him his own principality. Taibuga founded Tyumen and named it Chingitura in honor of his benefactor.

17322.: Tumen or tümen ("unit of ten thousand"; Mongolian Түмэн, Tümen) was a part of the decimal system used by Turkic and Mongol peoples to organize their armies. Tumen is an army unit of 10,000 soldiers. Tumen was incorporated into the Mongolian language from the Uyghur language and is also used in the Mongolian language as another word for "very many".

A mongolok jó hasznát vették a magasan képzett karakitaj hivatalnokoknak, a kitaj-ujgur kultúrának. Megbecsülték ezt a két meghódított népet.

17318.: Tyumen (Russian Тюме́нь, vö. tümen, tömény) is the oldest Russian settlement in Siberia. The Tyumen area, originally part of the Siberia Khanate, was annexed to Russia by the Cossack hetman Yermak Timofeyevich in 1585.

В XIII—XVI веках на берегу реки Тюменки находилась столица Тюменского ханства Чинги-Тура (Чимги-Тура).

17397.: Jeromot a Szoszva és Lozva találkozásánál fekvő Verhoturjához lehet helyezni, ahol egy 1599. évi cári okirat a manysi Jeremin falut említi.

Ером — древний Нером, а позднее Верхотурье (А. X. Лерберг: Исследования, служащие к объяснению древней русской истории; Szentpétervár, 1819, 8.). В 1599 г. на реке Сосьве, притоке Лозвы, недалеко от Верхотурья царская грамота упоминает вогульскую деревню Еремину (Верхотурские грамоты конца XVI — начала XVII в.; Мoszkva, 1982, 41.), в которой также можно видеть Ером.

(Ebben a szövegben a Lozvát a Szoszva mellékfolyójának tartják azon a rövid szakaszon, amíg a Pelümmel Tavda néven nem egyesülnek. A manysik, mint láttuk, kiterjedtebben használják a Tavda megjelölést.)

17406.: Jeromot a hajdani Nyeromkar manysi falunál kereshetjük tehát, a Tura folyónál. A nyerom követ jelentett manysi nyelven, a kar pedig 'erőd' zürjénül (нером по-мансийски означает 'камень', кар по коми-пермяцки - 'город' или 'крепость').

Szoszva (Сосьва), nem Sosva. Az Irtisnek van kazah Ertisz (Эртiс) változata, a Szoszvát viszont sz-szel írják. Egyébként jellemző a mellékág–főág problémára, hogy a manysik a Déli-Szoszvát is Täwtnak, Twtnak, Tāɣtnak, Tautnak stb. hívják, ezt oroszosították Tavdávának, míg a hivatalosan rögzült modern rendszerben az csak a Déli-Szoszva és Lozva egyesüléséből jön létre. Hunfalvy írja, hogy az oroszok onnan számítják (A vogul föld és nép; Eggenberger, Pest, 1864, 75.).

Herberstein nem nevezi a manysikat ugoroknak, sőt éppen ellenkezőleg, világosan megkülönbözteti a két népet. Útleírását északról dél felé követve, a Szossza folyó mentén a szamojédoktól a manysikhoz jutunk: "Az e folyónál élőket vogolicsoknak hívják. Jobbra elhagyva a Szosszát, az Oby folyóhoz jutunk, amely a Kitaj-tóból ered. A folyón való átkelés közel egy teljes napot vesz igénybe a legrövidebb szakaszon is, olyan hatalmas, majdnem nyolcvan versztnyi a szélesége. Itt élnek a vogolicsok és az ugricsok is. Az Oby folyón felszállva három hónapig tart az út Obea erődjétől az Irtis folyóig, ahol a Szossza beletorkollik. Ezeken Ezeken a részeken van a két erőd, Jerom és Tumen, melyeken a jugor hercegek uralkodnak, a moszkvai nagyherceg adófizetői. Sokféle az állat és a prém arrafelé. Az Irtis torkolatától Grusztina erődjéig két hónap az út, azontúl a Kitaj-tónál levő Ob folyóig, amely, mint mondták, abból a tóból ered, több mint három hónapig tart az utazás." (Huius fluvii accolae Vuogolici nuncupantur. Sossa autem a dexteris relicto ad fluvium Oby, qui oritur ex Kitaisko lacu, pervenitur: quem vix uno die & celeri cursu traiecerunt, adeo vasta huius fluvii latitudo est, ut ad octoginta fere vuerst extendatur. Hunc quoque Vuogulici & Ugritzschi gentes accolunt. Ab Obea castello secundum Oby fluvium ascendendo, usque ad Irtische fluvium, in quem Sossa ingreditur, ostia, est trium mensium iter. In his locis duo castra sunt, Ierom & Tumen, quibus praesunt domini Knesi Iuhorski, magno Duci Mosco vectigales. Ab Irtische fluvii ostiis ad castrum Grustina, duorum mensium iter: aquo ad lacum Kitai, per Obi fluvium, quem fontes suos in hoc lacu habere dixi, est plus quam trium mensium iter.) (17317., 17335. , 17336.)

"A Moszkóviai útijegyzetek első kiadása 1549-ben jelent meg Bécsben, latin nyelven ... A térképeket August Hirschvogel rajzolta Herberstein instrukciói alapján"

Egyelőre Sebastian Münster 1544-ben kiadott Cosmographiájában találtam meg Iuhra legkorábbi ábrázolását fenn északon, a Karélia és az Ob közötti rengetegben, egyúttal ez lehetett Zsirai tévedésének a forrása. Ilyen című művet ugyanis Pius pápa, eredeti humanista nevén Enea Silvio Piccolomini valóban nem írt – írt viszont az ingelheimi születésű hebraista-térképész. (17306.)

Mathias de Miechow: „A iuhrok Iuhrából, Scithia legészakibb és leghidegebb földjéről, az Északi-tenger mellől jöttek ki, amely Moskoviától, a moskák városától északkeletre 500 nagy német mérföldnyi távolságra van … És midőn … meghallván a vadászoktól (akik szarvastehenet követve átkeltek a Volha és Tanais folyókon), hogy az Európai Sarmatia földje termékenyebb … az említett folyókon átkeltek … És midőn Pannóniába érkeztek … azt lakóhelyükké kijelölték.” (17187.)

Az ujguroknak északra, az Ob közelébe való helyezését nem tudom tovább visszavezetni Miechowi Mátyásnál. Ő még csak egyszerűen Moszkvától messze északkeletre helyezte a juhrokat, és megfogalmazott egy rokonsági elméletet a juhr–hungár (juhr–magyar) rokonságról a szarvasűzés Jordanesnél is szereplő mondája alapján. Ehhez Herberstein tette hozzá, amit követjárása során hallott, hogy tudniillik a moszkvai fejedelemnek adózik egy, a magyarhoz hasonló nyelven beszélő nép.

Hogy Herberstein miként használhatta fel például Miechow leírását, arról Klima ezt írja: "Bevezetőjében Olaus Magnus, Sebastian Münster és mások mellett említi Mathias de Miechowot is ... az általa ismert szerzők között, sőt például Moszkovia leírása során, majd később a tatárokról szóló fejezetben korrigálja is a két Sarmatiáról szóló könyv összeállítóját. Herberstein mindkét moszkoviai útja során érintette Krakkót, 1517-ben még találkozhatott volna Mathias de Miechowval, az egyetem professzorával. A feltételezések szerint azonban ez a találkozás nem jött létre, de a Tractatust a követ magával vitte Moszkvába." (17308.)