Keresés

MŐMH 17293.: Emil városát is látom, amely a hasonló nevű folyó partján épült. Másként Emelnek vagy Imilnek hívták.

17303., 17307.: Karašahr városa is ott van a 17285.-be betett térképeden.

Yanqi (Chinese 焉耆; pinyin Yānqí; Wade-Giles Yen-ch’i; Sanskrit अग्निदेस Agnideśa), or Karasahr (also Karashahr, meaning 'black city' in Uyghur languages), is an ancient town on the Silk Road and capital of Yanqi Hui Autonomous County in the Bayin'gholin Mongol Autonomous Prefecture of Xinjiang, in northwestern China. Karashahr become known to Europeans as Cialis - an Italianized transcription of the Turkic Chalish in the early 17th century, when the Portuguese Jesuit Lay Brother Bento de Góis visited it on his way from India to China (via Kabul and Kashgar). De Góis and his traveling companions spent several months in the "Kingdom of Cialis", while crossing it with a caravan of Kashgarian merchants (ostensibly, tribute bearers) on their way to the Ming China. The travelers stayed in Cialis City for three months in 1605, and then continued, via Turpan and Hami (all parts of the "Kingdom of Cialis", according to de Góis), to the Ming Empire border at Jiayuguan.

Még nem nagyon közeledtünk a Volgához.

The period's books (e.g. Ricci's De Christiana expeditione apud Sinas), or later works drawing on those (e.g., the Dictionary of Ming biography) usually go for Cialis, but some maps use a more anglicized form, Chialis.

17337.: Jogorisztán tehát a Balkhaš- és a Zajszan-tótól nagyjából közvetlenül északra feküdt, ahogy Mauro barát is jelöli, de semmi esetre sem a sarkkörnél, mint a Miechowi Mátyás szavaira visszavezethető későbbi téves híradásokban. Az Ob folyó eredetére vonatkozó tudósítás megfejtése pedig roppant egyszerű: az Ob legnagyobb mellékfolyója az Irtis, az ered a Zajszan-tóból. Onnantól kezdve az alsóbb szakaszát Fehér-Irtisnek nevezik. Ezt kezelték az Obbal azonos folyóként, elvégre szubjektív döntés kérdése, hogy egy folyót melyik alsóbb ágán vezetünk vissza a forrásáig. A Zajszan-tóba a Fekete-Irtis szállítja a vizét (ótürk Ertiš).

17305.: A karakitajokról állítottad, hogy a Volgáig jutottak, holott az említett térképészek nem a Volgához helyezik őket, attól, hogy a mongolok segéderőiként később oda is eljuthattak. Azért azonosítottam Emil és Karašahr városát, hogy próbálj meg tájékozódni az általad beszúrt térképeken. Az előbbi település a kazahsztáni Ala-tóhoz közel, az azonos nevű folyó partján épült, Karašahr pedig még annál is keletebbre. A selyemút állomásainak tanulmányozását ajánlom figyelmedbe. A térképeden szereplő Katu-tónak is a Katu-hegyhez (Katu-tau) lehet köze, ahogy erről a hegyről nevezték el a Kok-terek és Uzün-bulak folyó közét.

BeNZiN (17273.): "A yugra elnevezés ... korábban is szerepel, pl Fra Mauro 15. századi térképén yuguristan formában. Egyébként egy nagy tóból eredő folyó mellett ami a kámába folyik a lago muacarnál (ide behelyettesítheted a te verziódat) nugrad városa mellett."

Válaszom (17282.): "A hülyeséged határtalan. Mauro barát az ujgurok földjét közvetlenül a mai dél-kazahsztáni Otrart és a kínai Xinjiang tartománybéli Hāmìt összekötő karavánúttól északra helyezi. A Káma meg Európában folyik. Ennyit a földrajzi ismereteidről."

BeNZiN (17284.): "annyira széthúzta az Urált, hogy jogoristan az Urál túloldalán van, csak közte és a káma között rengeteg szöveg van".

Válaszom (17291.): "Szerintem inkább hanyagoljad a témát, ha ennyire analfabéta vagy földrajzból.

Otrar egy oázisváros a Szir-darja mentén, az Arüsz folyó torkolatától 20 km-rel északra, Chamul pedig nem más, mint ujgur nyelven a xinjiang tartománybéli Qumul vagy kínaiul Hāmì. A középkorban mindkettő a selyemút fontos állomása volt."

MŐMH 17184., 17281.: Gastaldi térképén Iuhra az Ob keleti partján, bizonyos Chumbalik regia várostól és a Kínai-tótól északra fekszik, de Jogoristant már Fra Mauro is jelöli (Tullia Gasparrini Leporace szerk.: Mappamondo di Fra Mauro; Instituto Poligrafico dello stato–Libreria dello Stato, Róma, 1956, XXXVIII–XXXIX. tábla). Érdekesen cseng egybe ez a név az ujgurokéval. Marco Polo művének 1932-ben Toledóban felfedezett – XV. századból származó – változatában az ő földjük Icoguristanként szerepel (ún. Z változat), de Gastaldinál láthatóan egybecsúsztak az Uraltól közvetlenül keletre eső vidékek Turfán környékével.

"We know who some of his sources were, as he made good use of Marco Polo for place-names and legends in Cathay, and Nicolò de' Conti for southeast Asia. Marco Polo's adventures had been mapped in a mural at the doge's palace, which was apparently still there in the 1450s. It was ordered to be repainted in 1459 and was destroyed by fire in 1483. (The map visible today was painted in the eighteenth century.) When Ramusio wrote his collection of Navigations in the sixteenth century, he averred that Fra Mauro used a map that Marco himself had made in Cathay and brought back with him, but no trace of such a map has ever been found. The Catalan Atlas of 1375 was the first surviving map to make use of Marco Polo's information from the East, and Fra Mauro does tha same." (Evelyn Edson: The World Map 1300–1492: The Persistence of Tradition and Transformation; John Hopkins University Press, 2007, Baltimore, 153.)