|
|
|
|
 |
Andris8
2013-08-01 10:41:05
|
122
|
Hát nehéz ilyenkor megszólalni, ezek az élet legkeményebb dolgai, amik egy emberrel történhetnek..... |
|
 |
Törölt nick
2013-08-01 10:33:21
|
117
|
jajj, szegény macyyyy, ez borzasztó:(, nem is tudom, hogy lehet ezt túlélni.
anyukád akkor már beteg volt? és pont a születésnapján..hát nem irigyellek.
hány éves volt édesapád?
anyukámról a betegen töltött hónapjai halványulnak az emlékezetemben, már sokkal többet
a régi énjére emlékszem, de az utolsó napok képei nem törlődnek ki, szerintem soha nem is fognak,
és érdekes, de az utolsó pár napra úgy szinte nem is emlékszem, hogy óráról-órára pontosan mi volt,
de anyuról az utolsó képek, mozzanatok olyan élesek, mintha most lett volna.
|
|
A hozzászólás:
 |
macyyyyy
2013-08-01 09:52:09
|
116
|
Sajnos legtöbbször az utolsó napokban látott képek vannak előttem anyuról.
Szombattól már nem az volt, aki előtte és kedden délelőtt lett végérvényesen visszavonhatatlan, hogy közel a vég, ami este 10 óra körül be is következett.
Igaz, hogy szombattól sokat félrebeszélt de csak az utolsó 2 napban változott meg az arca, a teste. Előtte is fogyogatott valamennyit de az utolsó 2 napban minimum 10 kiló eltűnt róla.
Sajnos édesapámról is előjönnek a képek élete utolsó perceiről. Anyu születésnapján, mellettem az autóban halt meg 2009 március 12-én. Reumatológiára indultunk a szomszéd városba de oda már nem értünk el.
Anyu először föl sem fogta, amikor hazaérvén mondtam, hogy aput nem hoztam haza.
A hamvasztás előtt a temetkezési vállalkozó megkérdezte, hogy meg akarjuk-e nézni még aput. Mindketten úgy döntöttünk, hogy nem.
|
|
|
Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!
|