Keresés

Részletes keresés

Andris8 Creative Commons License 2013-08-01 10:41:05 122

Hát nehéz ilyenkor megszólalni, ezek az élet legkeményebb dolgai, amik egy emberrel történhetnek.....

Törölt nick Creative Commons License 2013-08-01 10:33:21 117

jajj, szegény macyyyy, ez borzasztó:(, nem is tudom, hogy lehet ezt túlélni.

anyukád akkor már beteg volt? és pont a születésnapján..hát nem irigyellek.

hány éves volt édesapád?

 

anyukámról a betegen töltött hónapjai halványulnak az emlékezetemben, már sokkal többet

a régi énjére emlékszem, de az utolsó napok képei nem törlődnek ki, szerintem soha nem is fognak,

és érdekes, de az utolsó pár napra úgy szinte nem is emlékszem, hogy óráról-órára pontosan mi volt,

de anyuról az utolsó képek, mozzanatok olyan élesek, mintha most lett volna.

 

 

A hozzászólás:
macyyyyy Creative Commons License 2013-08-01 09:52:09 116

Sajnos legtöbbször az utolsó napokban látott képek vannak előttem anyuról.

Szombattól már nem az volt, aki előtte és kedden délelőtt lett végérvényesen visszavonhatatlan, hogy közel a vég, ami este 10 óra körül be is következett.

Igaz, hogy szombattól sokat félrebeszélt de csak az utolsó 2 napban változott meg az arca, a teste. Előtte is fogyogatott valamennyit de az utolsó 2 napban minimum 10 kiló eltűnt róla.

 

Sajnos édesapámról is előjönnek a képek élete utolsó perceiről. Anyu születésnapján, mellettem az autóban halt meg 2009 március 12-én. Reumatológiára indultunk a szomszéd városba de oda már nem értünk el.

Anyu először föl sem fogta, amikor hazaérvén mondtam, hogy aput nem hoztam haza.

A hamvasztás előtt a temetkezési vállalkozó megkérdezte, hogy meg akarjuk-e nézni még aput. Mindketten úgy döntöttünk, hogy nem.

 

 

 

 

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!