Keresés

Gastaldi térképén az Ob a Kínai-tóból (Kythay lago) ered, amely valóban Kína (Kitáj) szomszédságában van, még ha a léptékarányok nem is érzékeltetik kellőképp. BeNZiN olvtárs szerint a karakitajokról lenne szó (pl. 17240.), de Marco Polóék óta sajnos Kínát értette "Kitáj" alatt a műveltebb európai közönség (17208., 17214.).

Vásáry István: "A kitajok kínai elnevezése a kitan volt, nevük a 8. századi türk feliratokon pedig kitaj/kitany alakban szerepel. A szóvégnek hol j-vel, hol n-nel és ny-nyel való visszaadása arra utal, hogy a kitajok nyelvében ez a szó egy nazális j-vel hangozhatott. Akárcsak a tabgacs/topa elnevezés, így a kitaj is nagy, talán még nagyobb történeti karriert futott be. A 10–11. században, amikor Liao-dinasztia néven a kitajok uralkodtak Észak-Kínában, a Kitaj szó egész Észak-Kína nevévé vált, s az arab történetírók 1125, azaz a Liao-dinasztia bukása után átvitték e nevet az új nomád, dzsürcsi eredetű Kin-dinasztia Kínájára is. A mongol világbirodalom a 13. században elterjesztette ezt a nevet, s európai utazók már ezen a néven ismerik egész Kínát. Plano Carpini Kitairól, Rubruk pedig Catayaról, Cathaiaról beszél. Ugyanakkor egyes muszlim és európai szerzők, mint például Marco Polo, Dél-Kína nevéül a Manzi, Csin/Szin elnevezést használja. Kínát hosszú ideig Kitajnak nevezték az európai nyelvekben, az oroszban a mai napig ez Kína neve. De a régi angol Cathay elnevezés is a kitajok nevét őrzi."

As European and Arab travelers started reaching the Mongol Empire, they described the Mongol-controlled Northern China as Cathay (in a number of spelling variants) as well. The name occurs in the writings of Giovanni da Pian del Carpine (ca. 1180 - 1252) (as Kitaia), William of Rubruck (ca. 1220 - ca. 1293) (as Cataya or Cathaia). Rashid-al-Din Hamadani, ibn Battuta, Marco Polo all were referring to Northern China as Cathay, while Southern China, ruled by the Song dynasty, was Mangi, Manzi, Chin, or Sin. The word Manzi or Mangi means the recalcitrant ones, i.e., those who did not submit to the rule of the Yuan dynasty. The name for South China used most commonly on medieval maps was Manzi.

"Herberstein báró elődei például az Irtist tekintették az Ob főágának"

Nagyon érdekes a Herberstein által megadott útvonal rekonstrukciója. Az egész onnan indult, hogy egy BeNZiN nevű fórumozó részletet tett közzé "Venice Gastaldi 1552-ben készült térképé"-ről (MŐMH 17165.), amelyről hamar kiderült, hogy egy Herberstein útleírásához készült korabeli térkép, és a velencei Jacopo Gastaldi készítette: "Gastaldi a Moszkóviai útijegyzetek 1550. évi olasz kiadását illusztrálta ezzel a 27x38 cm-es térképével: Descriptione de la Moscovia per Giacomo Gastaldo piamo[n]tese, Cosmographo in Venetia MDL" (17235., 17236.).

Jámbor tudatlanságban leledző olvtársunk így váratlan ösztönzést adott egy izgalmas történetföldrajzi nyomozáshoz.

A Szir-darjának, vagyis a Jaxartésznek a Don folyóéval azonos elnevezése arra utal, hogy a hellének egy folyónak tekintették a kettőt. Ugyanez volt a helyzet a Hundukussal és a Kaukázussal. Mint Harmatta egy másik tanulmányában rámutat: „Arrianos (Anab. Alex. III, 25, 3 skk.) tömören leírja és elmondja, hogyan jutott el Nagy Sándor a Hindukus hegységig, amelyet a görögök a Kaukázussal összefüggő hegyvonulatnak tartottak, s ezért Kaukázusnak is neveztek el.” (Közép-Ázsia ókori történetéhez; in: Antik Tanulmányok XLVII, 2003, 63.) A görögök földrajzi látóköre ugyanis folyamatosan szélesedett Ázsia vonatkozásában, de éppen a Volga és az Aral-tó közötti térségek voltak azok a helyszínek, amelyek a legtovább homályban maradtak az antik világ utazói és geográfusai számára.

Az ókori-középkori szerzők földrajzi ismeretei valóban homályosak voltak ezeket az "egzotikus" helyszíneket illetően, ezeknek a folyóknak a nyomvonalát személyesen nyilván nem térképezték fel. De későbbi követőik számára félreértésre adhatott okot az is, hogy egy folyót tetszés szerint lehetett követni a torkolatától valamelyik forrásáig. Így az egyik esetben ezt, a másik esetben amazt a mellékvizet tekintették az illető folyam felső szakaszának. Jó példa erre az Ob és az Irtis esete. Herberstein báró elődei például az Irtist tekintették az Ob főágának, ezért írhattak arról, hogy az Ob egy tóból ered. Korunk megegyezése szerint az Irtis, az Ob mellékvize ered egy tóból. Ez a Zajszan-tó. Hasonló a helyzet a Volgával: a nogaj tatárok és a csuvasok a Kámát, illetve a Bjelaját tartották a Volga felső szakaszának Ak-Idil és Šor-Adel néven (= Fehér-Volga). A Don és a Volga Itil, Idil, Etil elnevezésének azonosságát pedig az indokolja, hogy a Volga-könyöknél csaknem egybeérnek, sőt kiterjedt árterük gyakorlatilag egy. Itt szintén nem tudták eldönteni a régiek, hogy melyik folyó milyen irányban folytatódik, legalábbis nem volt rá nemzetközi megegyezés.