Keresés

"Herberstein báró elődei például az Irtist tekintették az Ob főágának"

Nagyon érdekes a Herberstein által megadott útvonal rekonstrukciója. Az egész onnan indult, hogy egy BeNZiN nevű fórumozó részletet tett közzé "Venice Gastaldi 1552-ben készült térképé"-ről (MŐMH 17165.), amelyről hamar kiderült, hogy egy Herberstein útleírásához készült korabeli térkép, és a velencei Jacopo Gastaldi készítette: "Gastaldi a Moszkóviai útijegyzetek 1550. évi olasz kiadását illusztrálta ezzel a 27x38 cm-es térképével: Descriptione de la Moscovia per Giacomo Gastaldo piamo[n]tese, Cosmographo in Venetia MDL" (17235., 17236.).

Jámbor tudatlanságban leledző olvtársunk így váratlan ösztönzést adott egy izgalmas történetföldrajzi nyomozáshoz.

Még a túlzott ivászatra hajlamos II. Szelim szultán figyelmét is felkeltette a Don és a Volga említett térségbeli közelsége (Nagy Szülejmán fiaként ő volt az, aki részegen esett el a fürdőben, majd fejsérülésébe belehalt). Az oszmán érdeklődés oka egyrészt az orosz terjeszkedés miatti aggodalom – a Kazányi és Asztrahányi Kánság bukása –, másfelől a perzsák elleni utánpótlás megkönnyítésének reménye volt. Ennek érdekében egy nagyszabású csatornát terveztek, a mai Volga–Don-csatorna (Волго–Донской канал) ősét, vagyis össze akarták kötni a két folyót. Tarján M. Tamás: "Szelim uralkodására tehető a Don és a Volga közé megálmodott grandiózus csatorna terve is, melynek megépítése érdekében a Török Birodalom 1569-ben hadjáratot indított Azov és Asztrahány városok elfoglalására ... a vállalkozás végül – IV. (Rettegett) Iván ... beavatkozása nyomán – kudarccal zárult".

Harmatta János: "Világosan bizonyítható …, hogy Ptolemaios munkájában egy vagy több olyan forrást is felhasznált, amely a Tanais-Dont a Tanais-Iaxartes-Sir-daryával azonosította. Ennek következtében több olyan népet, amely a földrajzi valóságban a Sir-daryától északra élt, a Dontól nyugatra helyezett el térképén és földrajzi leírásában." (Előszó az „Attila és hunjai” c. kötet reprint kiadásához; in: Németh Gyula szerk.: Attila és hunjai; Akadémiai, Bp., 1986, VI.)

A Szir-darjának, vagyis a Jaxartésznek a Don folyóéval azonos elnevezése arra utal, hogy a hellének egy folyónak tekintették a kettőt. Ugyanez volt a helyzet a Hundukussal és a Kaukázussal. Mint Harmatta egy másik tanulmányában rámutat: „Arrianos (Anab. Alex. III, 25, 3 skk.) tömören leírja és elmondja, hogyan jutott el Nagy Sándor a Hindukus hegységig, amelyet a görögök a Kaukázussal összefüggő hegyvonulatnak tartottak, s ezért Kaukázusnak is neveztek el.” (Közép-Ázsia ókori történetéhez; in: Antik Tanulmányok XLVII, 2003, 63.) A görögök földrajzi látóköre ugyanis folyamatosan szélesedett Ázsia vonatkozásában, de éppen a Volga és az Aral-tó közötti térségek voltak azok a helyszínek, amelyek a legtovább homályban maradtak az antik világ utazói és geográfusai számára.

Az ókori-középkori szerzők földrajzi ismeretei valóban homályosak voltak ezeket az "egzotikus" helyszíneket illetően, ezeknek a folyóknak a nyomvonalát személyesen nyilván nem térképezték fel. De későbbi követőik számára félreértésre adhatott okot az is, hogy egy folyót tetszés szerint lehetett követni a torkolatától valamelyik forrásáig. Így az egyik esetben ezt, a másik esetben amazt a mellékvizet tekintették az illető folyam felső szakaszának. Jó példa erre az Ob és az Irtis esete. Herberstein báró elődei például az Irtist tekintették az Ob főágának, ezért írhattak arról, hogy az Ob egy tóból ered. Korunk megegyezése szerint az Irtis, az Ob mellékvize ered egy tóból. Ez a Zajszan-tó. Hasonló a helyzet a Volgával: a nogaj tatárok és a csuvasok a Kámát, illetve a Bjelaját tartották a Volga felső szakaszának Ak-Idil és Šor-Adel néven (= Fehér-Volga). A Don és a Volga Itil, Idil, Etil elnevezésének azonosságát pedig az indokolja, hogy a Volga-könyöknél csaknem egybeérnek, sőt kiterjedt árterük gyakorlatilag egy. Itt szintén nem tudták eldönteni a régiek, hogy melyik folyó milyen irányban folytatódik, legalábbis nem volt rá nemzetközi megegyezés.