|
|
 |
sakti dévi
2013-07-30 08:53:00
|
63
|
Nekem aug. 2-án lesz 3 éve, hogy meghalt az apukám. Ő teljesen váratlanul, hirtelen, tüdőembóliában halt meg, nem voltunk ott vele, nem tudtunk elbúcsúzni sem. Viszont nem is szenvedett, és az ő személyiségét ismerve, neki inkább ez a halál volt kegyes, már ha lehet ilyet mondani.
Én is féltem attól, anyukám hogy fog talpra állni 33 év házasság után, messze a gyerekeitől (anyukám vidéken él, a testvérem külföldön, és Pesten), de talpra állt, és azt lehet mondani, hogy jól van. Az első év volt nagyon nehéz, nélküle végigélni az ünnepeket, aztán valahogy minden nap kicsit színesebb lett. Akarni kell túlélni, és arra gondolni, hogy a hozzátartozónk sem szeretné, ha tönkretennénk magunkat az ő halála után.
Amúgy én szoktam beszélgetni apával, néha hangosan is, ha magam vagyok, és az mindig segít. Mert hiszem, hogy lélekben velünk maradnak. Emlékezni meg nagyon jó, mi sokat emlegetjük, a szorijait, mindig történt vele vmi:-) |
|
 |
Andris8
2013-07-29 20:55:00
|
54
|
Te és a gyerekeid rengeteg erőt adtok majd neki, ebben biztos vagyok. |
|
 |
Törölt nick
2013-07-29 18:53:55
|
51
|
talán egy gyerek hamarabb túlteszi magát rajta, én legalábbis arra emlékszem, hogy
12 évesen, amikor meghalt a kedvenc nagymamám, aki velünk élt, nem szenvedtem korántsem ennyire, mint most.
anyukádnak biztos nehéz lesz, de ti meg ott vagytok egymásnak.
eleinte nekem sem volt lelkifurdalásom, csak egy idő múlva találtam ki magamnak, és aztán mindig valami eszembejutott:( |
|
A hozzászólás:
 |
TiffanyMary
2013-07-29 18:44:51
|
50
|
Nincs lelkifurim.
Mindent amit tudtam megtettem érte, anyagilag és egyébként is.
Apukám csendes ember volt, sosem kezdeményezte a szóváltást, meg nem bántott senkit
(Anyukámmal ha volt vitájuk -szerencsére nem volt gyakori- azt anyu kezdte mindig)
Mi nem civakodtunk, nem mondtunk egymásnak felindulásból soha semmi bántót,
így emiatt nincs semmi gondom.
Ami engem bánt, maga a tudat, h. már nincs apukám, már nem tudok vele beszélni, hiába szeretnék
de ami ennél is rosszabb, hogy a gyermekeimnek nincs nagyapjuk, pedig papi imádta őket, játszott,
hülyéskedett velük, és már nem láthatja őket felnőni :((
És aggódom anyukámért hogyan fog megállni a lábán nélküle.
|
|
Előzmény:
 |
Törölt nick
2013-07-29 17:19:20
|
41
|
a többiektől kérdezem: a lelkiismeretfurdalással hogy álltok? ugyanis én tisztán emlékszem, hogy nekem nem volt, illetve nem is lehetett volna miért,
de mára már ez is felturbózta magát magamban, apró gesztusokon agyalok, mit kellett volna másképp. |
|
|
Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!
|