Keresés

Nem csupán "gyökfordulásokról" van szó, hanem olyan szavak fordított irányú olvasatáról is, amelyek sokkal hoszabbak és összetettebbek, mint amit gyöknek nevezhetnénk.

Ennél még kirívóbb a szlávban megfigyelhető mássalhangzótorlódás.

A hivatalos vélemény szerint ugye a magyar átvette a szláv szavakat, de magánhangzókkal higította, mert nem tudta kimondani a sok mássalhangzót egymás után. Ez szerintem komplett marhaság, mert csupán szokás kérdése. Ha megfigyeljük a tájszólások természetét, akkor akár két szomszédos település kiejtése is eltérhet, és ki hol nő fel, annak a kiejtését veszi át. Ez annyira beleivódik az emberbe, hogy felnőttkorára sem tud szabadulni tőle, sőt hiába a hosszú iskolaévek, a "helyes magyar" nyelvre nevelés, ez tudat alatt mégis megmarad. Azaz, ha mássalhagzótorlódásos nyomorékszavakat tanult volna el a magyar, akkor az jórészt máig úgy is maradt volna.

Itt szerintem megint inkább arról van szó, hogy valaki tanul írni olvasni, ám a betűket hamarabb megtanulja mint a nyelvet. S mivel olvasni már ugyan tud, a nyelvet viszont alig ismeri, ezért a magánhangzó nélkül leírt szavakat úgy olvassa, ahogy le van írva. Innen a szlávban a mássalhahgzótorlódás, és az is nyilvánvaló, ki vette át kitől a "szláv" szavakat.

A földrajzhoz pedig ez úgy kapcsolódik, hogy minél távolabbi szláv nyelvterület, minél kisebb az ősi magyar nyelvi befolyás, annál kevésbé jellemző az említett mássalhangzótorlódás, amit ezek szerint igazából a szláv sem szeret.

Én a magyar-szláv keveréknyelvet inkább úgy értettem, hogy etnikailag, nyelvileg vegyes vidék, ahol megy az asszimilációs pinpong, és épp a szlávok kezdenek nyerésre állni. Ide érkeztek a szláv apostolok (akik görögök voltak, szlávul pedig a macedóniai szlávot beszélhették valamennyire, esetleg valamilyen bolgár nyelvjárást). Nem csoda, ha esetleg nem tudták elkülöníteni egymástól a két nyelv szavait, amelyek egyébként is nagyban különbözhettek attól a szlávtól, amelyet esetleg ismerhettek.

Persze lehet, hogy nincs igazam.

Idézlek: Véleményem szerint ez valamilyen magyar-szláv keveréknyelv lehetett.

Ha így gondolod, akkor azt hiszem, nem állsz messze az én felfogásomtól. Az ö és az ü tulajdonképpen felhangzik pl. az oroszban, de a héberben is, csak betűje nincs. E hangok eredetét, szerintem, a TOROKmagánhangzók lelágyulási folyamatában lehet fellelni.

***

Lacus pelso (a Balaton latin neve) az én "olvasatomban": lyuk (tó)-beözönlő.

Plattensee (német): síma-tenger. Arról, hogy a Baál kultuszhoz volna kapcsolható a Balaton neve, a Balti tenger és még azt hiszem, a Balkán - már volt szó korábban égy másik tpoikban. Már nem emlékszem, milyen közeli község nevét említették bizonyítékul, hogy az utalna a Baál kultuszra - de nem értettem egyet azzal, hogy M.o.-on ilyen kultusz lehetett volna. Szerintem ehhez nem egy valamiképp rokonszónak képzelhető helységnév, hanem valódi, a kultuszra utaló bizonyítékok kellenének.

A "gyökfordulások": köp-pök, tér-rét, ír-ró(???) eredetét én másképpen, az emberréválás folyamán a "kétkezességből" jobb- és balkezességgé válás eltérő agyműködésével magyarázom. Mindig figyelmeztetni is szoktam arra, hogy a gyökfordulás (azonos értelemmel) csak egy lehetőség, de egyáltalán nem általános jelenség. (Gyógyszervegyész kutató voltam, tehát a biológia áll hozzám legközelebb).

A fentiekből az is következik, hogy én a gyökfordulással kapott hasonló értelmeket az ÍRÁST megelőző jelenségnek tartom.

Köszönöm a hozzászólásodat, tartalmas volt.

Az egyáltalán nem baj, ha nem mindenben értünk egyet - de mindketten gondolkozunk:-).

Igen, kétségkívül temérdek közös gyökere van a magyar és a szláv nyelveknek, de véleményem szerint nem eredhetnek egy tőről, úgy ahogy írod.
Viszont a közös gyökerekhez adnék két érdekes adalékot.

Az első a magánhangzók nélküli írás, nevezzük rovásírásnak. Ennek az írásnak az iránya általában jobbról balra haladt, így kellett olvasni. Viszont ez korántsem volt aranyszabály. Aki ismerte a nyelvet, az könnyen megtalálta a helyes olvasatot, és a helyes magángangzókat is hozzá tudta rendelni. Viszont aki csak a betűket ismerte, esetleg a latin olvasat irányához szokott, az könnyen visszafelé olvasta el, akár téves magánhangzókkal. Ha összehasonlítjuk a magyar szavakat és a szlávot, rengeteg ilyen oda-vissza tévesztett kifejezéssel találkozunk. Erre most nem hoznék fel példákat, mert akár a magyar nyelvben belül is megvan ez a kettősség pl. ír-ró. Szerintem ez akár kiindulópontja is lehet a szláv nyelvnek mint olyannak. Hogy melyik az eredeti és melyik a tévesztett szó, azt általában könnyű eldönteni, hisz a magyar szavaknak jelentés tekintetében levezethető szóbokrai vannak, míg a szláv a rokon jelentésű kifejezésekre is ad-hoc jelleggel használja a szavakat.

A második dolog, az a szláv írás kérdése. Ennek legkorábbi formája a glagolita írás. Az egyetlen furcsa benne, hogy vannak a glagolita ábécében olyan hangzók, amelyeket a szlávok sosem használtak (ö,ü) Tekintettel arra, hogy a glagolita írás megalkotói, a szlávok apostolai Ciril és Metód valahol a mai Szerbia területén lévő Morava folyóhoz köthető területen térítettek (Metód Sirmium püspöke volt), a glagolita írást is itt alkothatták meg, ...de milyen nyelvhez? Véleményem szerint ez valamilyen magyar-szláv keveréknyelv lehetett.

ami a Balaton eredetét illeti, szerintem már a római elnevezés is a magyarnak egy elírt változata. Ha azt vesszük, hogy az elnevezés Baál nevéből ered (és ezt a környékbeli települések elnevezései is alátámasztani látszanak), akkor már a kereszténység előtti időkben is így hívták.