Keresés

Igen, kétségkívül temérdek közös gyökere van a magyar és a szláv nyelveknek, de véleményem szerint nem eredhetnek egy tőről, úgy ahogy írod.
Viszont a közös gyökerekhez adnék két érdekes adalékot.

Az első a magánhangzók nélküli írás, nevezzük rovásírásnak. Ennek az írásnak az iránya általában jobbról balra haladt, így kellett olvasni. Viszont ez korántsem volt aranyszabály. Aki ismerte a nyelvet, az könnyen megtalálta a helyes olvasatot, és a helyes magángangzókat is hozzá tudta rendelni. Viszont aki csak a betűket ismerte, esetleg a latin olvasat irányához szokott, az könnyen visszafelé olvasta el, akár téves magánhangzókkal. Ha összehasonlítjuk a magyar szavakat és a szlávot, rengeteg ilyen oda-vissza tévesztett kifejezéssel találkozunk. Erre most nem hoznék fel példákat, mert akár a magyar nyelvben belül is megvan ez a kettősség pl. ír-ró. Szerintem ez akár kiindulópontja is lehet a szláv nyelvnek mint olyannak. Hogy melyik az eredeti és melyik a tévesztett szó, azt általában könnyű eldönteni, hisz a magyar szavaknak jelentés tekintetében levezethető szóbokrai vannak, míg a szláv a rokon jelentésű kifejezésekre is ad-hoc jelleggel használja a szavakat.

A második dolog, az a szláv írás kérdése. Ennek legkorábbi formája a glagolita írás. Az egyetlen furcsa benne, hogy vannak a glagolita ábécében olyan hangzók, amelyeket a szlávok sosem használtak (ö,ü) Tekintettel arra, hogy a glagolita írás megalkotói, a szlávok apostolai Ciril és Metód valahol a mai Szerbia területén lévő Morava folyóhoz köthető területen térítettek (Metód Sirmium püspöke volt), a glagolita írást is itt alkothatták meg, ...de milyen nyelvhez? Véleményem szerint ez valamilyen magyar-szláv keveréknyelv lehetett.

ami a Balaton eredetét illeti, szerintem már a római elnevezés is a magyarnak egy elírt változata. Ha azt vesszük, hogy az elnevezés Baál nevéből ered (és ezt a környékbeli települések elnevezései is alátámasztani látszanak), akkor már a kereszténység előtti időkben is így hívták.

Látom, hogy a Balaton mindenkinek a "szive csücske":-). A Te hozzászólásodból (sem, a Wikiből sem) derül ki az, hogy mióta használjuk ezt a szót. Természetesen mi, magyarok, mióta használjuk.

Ettől én még nem fogom feladni a gyökelemzésemet a Balaton szóra sem. S azt a feltételezésemet sem ingatja meg, hogy a szláv ne lett volna ugyanannak a kárpátnyelvnek a része, mint a magyar és a kelta.

Tehát én a szláv "jövevényszavak" létezését egészében elutasítom: szerintem a magyar és a szláv nyelvek szavai közös eredetűek.  

S akkor miért nem egy szláv nyelvhez (oroszul még eléggé tudok is) hasonlítottam ELSŐKÉNT a magyart? (De másodikként, napjainkban, pont azt teszem.)

Azért nem elsőként, mert a "szlávok" már nem gyöknyelvek.

A héber viszont nagyon hangsúlyosan az - ráadásul sokezer éve csaknem változatlan szókinccsel és nyelvtannal maradt fenn.

KETNI: Te más felfogásban keresed e szavak eredetét, mint én... ehhez nem tudok hozzászólni.

A Balaton nevének szláv eredetével hasonló a probléma, mint a "Mor ho" szláv csatakiáltással. Ezeket az eredeztetéseket teljesen dilettáns módon, alkoholproblémával küszködő műkedvelő délibábos álmodozó áltudósok (többnyire szlovák evangélikus papok) találták ki nem is olyan régen, jellemzően a 19. század középső harmadában. Aztán a dolog úgy maradt.
A lényeg csupán az volt, hogy az eredeti szóalak hasonlítson valamilyen aktuális szláv kifejezésre. A Balaton esetében ez a "blato", ami sarat jelent. Persze mivel  a tó, amit a "blato" már egyébként is tartalmaz, szlávul nem jelent semmit, ezért szlávul csak úgy tudják mondani, hogy "Blatenské jazero". Ezt viszont már nem is lehet "Sáros tó"-nak fordítani, mert a "blatno"  az már nem "blato". ("blatno" szlávul igazából nem is jelent semmit).
Ebből lett a "Blatnograd", amit szerintem hibásan "Sárvár"-nak szokás fordítani. Erre alapozva lett továbbá Zalavárból Blatnograd, annak ellenére is, hogy földrajzilag nem illeszthető a történelmi források által leírt tájba.