Keresés

A huzagolt csövű, hátultöltő fegyverek nagyon sokat fejlődtek a polgárháború végére.

Az egylövetű Sprinfieldeket pl. a polgárháború vége felé kezdték rendszeresíteni a jenki gyalogságnál.

Ennek a fegyvernek a lőtávolsága és a lőpontosága sokkal jobb volt, mint a korabeli alsóágytáras ismétlőpuskáké, pl. a korai Henryké és Winchestereké.

1866-ban egyes Vadnyugaton állomásozó alakulatok is Springfieldeket kaptak.

Ezzel mértek súlyos vereséget pl. az ún. szekérbarikád-csatában (Waggon Box Fight) a rohamozó sziú indiánokra.

Ezek a Springfieldek állítólag annyira hatékonyak voltak egy gyakorlott lövész kezében, hogy egy támadó indiánt kb. 200-300 m-ről, egy  30-40 fős támadó sziú vagy  csejenn lovascsapatot meg már állítólag 500-600 méterről hatékonyan tűz alá tudtak venni.

A gabion-okat, vagy magyarul sánckast csak erődítményekben használták amúgy is (ekkor már ott is csak elvétve). A tábori tüzérség ilyet egyáltalán nem használt.

A szereltlőszeres fegyverek, mint az 1860 Henry marginális szerepet játszottak, hadihasználhatóságuk csapnivaló volt.

Üdv. Csinálok egy diorámát és kérdeznék pár dolgot a haditechnikával, felszereléssel kapcsolatban a jobb történelemhűség miatt! Előszőr is, milyen mennyiségben használt a konföderáció régi tipusú egylövetű pisztolyokat, és modern hatlövetűeket? Ez a kérdés lovasságra is vonatkozik. És a modern többlövetű hátultöltős puskák mekkora szerepet kaptak ugyanitt? A másik a tüzérség. Használtak az ágyút és legénységét védő szalma, és egyébb védőbálákat az ágyúk előtt? Mint pl. a Napoleoni háborúkban. A következő, a tiszteknél volt, hogy csak egy kardjuk volt, és semmi más tűzfegyver esetleg?