Kedves Bebe69!
Sajnos Miskolcon nem tudok helye, mivel Fehérvári vagyok, de nálam ugyan ez a helyzet, csak fordítva.
Édesanyám Alzheimeres, a 3. szakaszban van. Eddig édesapám gondozta, de novemberben combnyaktörést szendvedett.
80 éves, de 1 hónap múlva, már fél mankóval tudott járni. Szerintem édesanyám betegsége állította talpra ilyen gyorsan. Egy hónappal ezelőtt anyut be kell vinnem a kórházba, mert az apu már nem bírt vele. Folyamatosan összepakolta az egész házat, hogy ő költözik haza. Berakták a pszichiátria zárt osztályára, ahol teletömték nyugtatóval. Mikor aput bevittem látogatni, és látta a környezetet, és anyu állapotát, azonnal azt mondta, hogy keressünk egy otthon, mert ő már nem fogja tudni ellátni.
Én egyedül vagyok, nem élek velük. Testvérem nincs, és dolgozom. Én sem tudok rá felügyelni, és bevallom őszintén idegileg nem is bírnám. Az alatt az egy hét alatt, míg apu a kórházban volt a törött lábával, az anyu meg velem, teljesen kikészültem.
Apu úgy dönött, ha az anyunak találunk megfelelő helyet, akkor ő is beköltözik vele, még akkor is, ha esetleg nem maradhatnak egy szobában, mert anyut a demens részlegben fogják elhelyezni. Így is lett. Holnap hozom ki anyut a kórházból és egyenes viszem a kiválasztott otthonba, ahol emelt szintű szolgáltatást kértünk mindkettőjüknek. Apu kb. egy hét múlva költözik anyu után.
Ha az anyukád rájön, hogy a saját problémája miatt már nem fogja tudni ellátni édesapádat, akkor bele fog menni, hogy otthonba menjenek. Nekem sokat segített az apu meggyőzésében az otthon vezetője. Részletesen elmondta apunak, hogy mire lehet számítani a jövőben. Nem kertelt. Durván, de érthetően fogalmazott, és bár az apám nagyon makacs, azonnal azt mondta, hogy ez lesz a megoldás.
Én még küzdök a lelkiismeretfurdalással, és nincs olyan nap, hogy ne sírjak, de nincs más választásunk.
Csak reménykedem, hogy jó helyük lesz, és az apu is megnyugszik, hogy anyut is és őt is ellátják én meg hetente megyek és meglátogatom őket. |
