Erre nincs definit válasz. A helyi, regionális és köznyelvi regisztereben eltérő megoldások lehetnek (vannak!) ugyanarra, és ezek dinamikus viszonyban állhatnak egymással (a köznyelvi alak kiszoríthatja a regionális, ill. helyi „riválisait”; egy helyi forma pedig megindulhat a szélesebb körű elfogadottság felé).
A magyar nyelv szempontjából az lehetett az „aranykor”, amikor még bevett volt az ősi –t/tt általános helyhatározórag (vö. ott, helyett, Pécsett). De ez kiavult, és helyette az irányhármasság szerint tagozódó rendszerből kell választanunk. És egyáltalán nem magától értetődő, hogy a belviszonyra, vagy a külviszonyra utaló ragkészletet használjuk az egyes esetekben. És ez nemcsak a tulajdonnevek esetén van így, hanem pl. a „falun (él)” ~ „városban (él)” kettősség esetén is. (NB. Megfigyelhető, hogy itt is van „városon” nyelvjárási forma.)
Mivel nem magától értetődő, az egyes nyelvgócokban eltérő lehetett a választás. A populációs és kulturális mozgások eredményeképpen regionális, majd köznyelvi változatok jöttek létre, és ezekben a helyi változatok „rivalizálása”hozta, hogy melyik forma kerül be a sztenderdbe.
Kisvárda környékén létrejött egy autochton választás a kül- és a belviszonyragok közt, de a köznyelv centruma Északkelet-Magyarország, majd Budapest: így az itteni beszélők preferenciái érvényesülnek. A kisvárdaiaknak nem volt olyan tömeghatásuk, hogy befolyásolják a köznyelvet kialakító konszenzus rájuk vonatkozó következményét. Az az ökölszabály – amelyet persze számos kisebb szabály és kivétel színez –, hogy a külföldi településnevek esetén belviszonyrag van, míg a hazaiaknál külviszonyrag (vö. az olaszországi Velencében, de a magyarországi Velencén), bízvást a köznyelv koncepciója. Ha tehát a köznyelvi beszélő nem talál olyan kisebb szabályt, vagy neves kivételt, amely belviszonyragot kívánna meg, akkor külviszonyragot fog használni. Függetlenül attól, hogy a szóban forgó településen mi az autochtón módi. Elvégre mindenkinek az ország minden településéről nem lehetnek specifikus ismeretei.
De egyébként van, hogy több eltérés is akad a helyi és a köznyelvi preferencia közt. A Győr-Moson-Sopron megyei Szil esetén még a hangrendben is lehet diszkrepancia: helyben a „Szilban” alak dívik, köznyelvi szinten pedig (ha egyáltalán szó esik róla) a várt alak a „Szilen”. |